Juli néni (Dékány Julianna) nem jár orvoshoz, csak a magas vérnyomására szed gyógyszert, napjait szatymazi tanyáján tölti. A nádfedeles vályogházban ebben a nyári melegben is hűvös van, az udvaron eperfák adják az árnyékot, a házból kilépve minden reggel az öreg, ricaszár oldalú górét látja. Azt már a fiatalok rég el akarták bontani, de Juli néni nem engedte, ragaszkodik hozzá, megszokta, évtizedeken át szolgálta a család gazdasági életét. Rádiót nem hallgat a tévét nem néz, nem is látná, unalmasak a hosszú nyári napok, de például szívesen hallgatja ahogy a szomszédban a gyerekek a szabadban hancúroznak. Juli néni járókerettel jár, a mindennapi ellátásban fia és unokája segíti, ők indítják a napjait, főznek és vigyáznak rá.
A józan paraszti logika esetében is jól fedi a tudományosabb megállapítást: aktivitás és nyugalom a hosszú élet titka. Amikor a családi vonásokról kérdezzük, elmondja, hogy bizony a testvérei már nem élnek, nem jellemző a családban a magas életkor.
Azt mondja, hogy aki sokáig akar élni, az dolgozzon nagyon sokat, és legyen türelmes önmagához meg a környezetéhez is.
Julika néni az egykori finn-magyar téeszben dolgozott, akadt munka bőven, nem kellett keresgélni az aktív élet hozzávalóit.
Kondász Sándornét június 27-én Dékányné dr. Balogh Andrea köszöntötte otthonában. Az alpolgáremester asszonyt a köszöntésre A Mi Lapunk is elkísérte.
