KEZDŐLAP / Turisztika / Látnivalók

fotó: Ampovics Zsolt

 

A Fehér-tó

Az Országos Kéktúra alföldi szakasza Szatymaz községen is áthalad. Az 5-ös út mentén látható a Szatymazi temetődomb, a mellette elhaladó úton közelíthető meg a Pusztaszeri Tájvédelmi körzet és Csongrád-Csanád megye legnagyobb állóvize, a Fehér-tó, Magyarország legnagyobb szikes tava.

Egykor a jellegzetes alföldi szikes tavak csoportjába tartozott. E sekély, sziksós vizű állóvizek jellemzője, hogy vizük a lebegő kolloidállapotú mészsóktól zavaros, és az aljzaton szürkés-fehér karbonát-mésziszap halmozódik fel. A meder időnkénti kiszáradásakor annak felületén „kivirágzik” a sziksó.

A tó első okleveles említése 1075-ből való. Területét még a 19. század elején is rendszeresen elárasztotta a Tisza. Gazdag madárvilága és ősi növényzete miatt fokozottan védett, de vezetővel látogatható terület. A terület az európai madárvonulás fontos állomása, pihenő- és táplálkozóhelye a vonuló madaraknak, és mint ilyen, a Ramszari egyezmény keretében védelmet élvező vizes élőhely.

A táj természeti értékeire, páratlan madárvilágára Beretzk Péter szegedi orvos hívta fel a figyelmet. Kutatásainak eredményeként 1939-ben védetté nyilvánították a szegedi Fehér-tó vízjárta, 350 holdas szikes pusztáját. A környék madárvilága a Kis-Balatonéval vetekszik.

A terület nem csak madarászati, kutatási és turisztikai szempontból jelentős, halastóként is ismerhetjük. A halgazdaság tájformáló munkája hatására az élővilág is átalakult, a sziki madarak helyét vízhez kötött társaik váltották. A változást bemutatására törekedett a nemzeti park, amikor megalkotta a Sirály-tanösvényt.

 

A Fehér-tó madárvilága

A tavon és környékén eddig 280 madárfajt figyeltek meg. A legnagyobb nyüzsgés a tavaszi és őszi vonuláskor figyelhető meg. Évről évre megjelennek itt a sziki fészkelő közösség tagjai, a bíbicek (Vanellus vanellusa) gulipánok (Recurvirostra avocetta), gólyatöcsök (Himantopus himantopus), cankókok (Tringa), pólingok (Numenius) és parti madarak. A tóegységeket szegélyező nádasokban a nádi énekesek közül leggyakrabban a cserregő (Acrocephalus scirpaceus) és foltos nádiposzáta (A. schoenobaenus), valamint a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) hangját hallhatjuk, de szép számban költ itt a kékbegy (Luscinia svecica) is. A víz fölé hajló fűzfaágakra építi művészi fészkét a függőcinege (Remiz pendulinus). A nagykiterjedésű nádasokban gémtelepek is kialakulnak. Jelentős állományait találjuk itt kis- (Egretta garzetta) és nagykócsagnak (Ardea alba), továbbá szürke- (Ardea cinerea), kanalas (Platalea leucorodia) és vörösgémnek (Ardea purpurea), valamint a bakcsónak (Nycticorax nycticorax). A nádasokban fészkel a törpegém (Ixobrychus minutus) és a bölömbika (Botaurus stellaris) is.

A mélyebb vizű halastavak nagy kiterjedésű nyílt vízfelülete fontos pihenő- és táplálkozó helye a hazánkon átvonuló vadlibák – nagy lilik (Anser albifrons), vetési (Anser fabalis) és nyári lúd (Anser anser) –, illetve récék tömegeinek, ám ők nemcsak vonulási időben gazdagítják a tó madárvilágát, hanem fészkelnek is itt. A nyári lúd, a kanalas (Spatula clypeata) és barátréce (Aythya ferina) a guvattal (Rallus aquaticus) és a vízityúkkal (Gallinula chloropus) osztozik a zavartalan nádasok és gyékényesek biztonságában.

A tórendszer nyugati partján a Beretzk Péter kilátóból távcsővel megfigyelhető a XI. tóegység közepén fekvő Korom-szigeten levő sirálytelep zsibongó élete. Több ezres dankasirály (Chroicocephalus ridibundus) és nagyszámú küszvágó csér (Sterna hirundo) mellett állandó fészkelő itt a szerecsensirály (Ichthyaetus melanocephalus), amelynek hazai állománya alig éri el a 200 párt.

Az igazi madártömegek a nyár végén, az ősz beköszöntével térnek vissza a tavakra. A libák és kacsák tízezres csapataihoz október közepétől a darvak (Grus grus) is csatlakoznak. Ez a félénk madár ma már nem költ hazánkban, csak őszi és tavaszi vonulása során tölt hosszabb-rövidebb időt nálunk. A darvak előszeretettel látogatják a tájvédelmi körzet déli szántóit, ahol elhullajtott kukoricaszemeket és rovarokat keresgélnek a tarlókon. Éjszakára a Fehér-tó nagy kiterjedésű, iszapos leeresztett tómedreire szállnak. A Beretzk-kilátóról vagy a sándorfalvi út mellől október végétől az esti szürkületkor bárki gyönyörködhet a darucsapatok behúzásában.

A falu középpontjától északnyugatra, a Balástyát Forráskúttal összekötő úton haladva, a nyárfás-akácos porták közötti mélyfekvésű réteken a Dél-Alföld egyik legsűrűbb szalakótanépességét (Coracias garrulus), a fokozottan védett kuvikot (Athene noctua) és a kis őrgébicset (Lanius minor) találhatjuk meg.

 

Sirály-tanösvény

A Fehér-tavi halgazdaság tájformáló munkája nyomán a terület átalakult, az Algyői-főcsatorna kiépítésével mesterséges vízgazdálkodás létesült, így a tó szikes jellege megszűnt. Ennek hatására az élővilág is átalakult, a sziki madarak helyét vízhez kötött társaik vették át. E változás bemutatására törekedett a nemzeti park, amikor megalkotta a Sirály-tanösvényt.

A tanösvény kiinduló pontja a Tisza-völgyi Bemutatóház, amely az E5 főút 157-es kilométerénél található. A három állomásból álló, táblákkal illusztrált bemutató ösvény legfőbb látványossága a halastó mellett felállított kilátótorony, a Beretzk Péter-kilátó, ahol jól megfigyelhető a Korom-sziget nyüzsgő sirálytelepe.

A terület fokozottan védett, nemzetközi jelentőségű vizes élőhely – a Ramsari Egyezmény és a Pusztaszeri Tájvédelmi körzet egyik legismertebb része.

Szent István király-templom (római katolikus; Szatymaz, Kossuth utca 2.)

A Szent István király-templom
A tanyaközpont első kápolnája 1902-ben épült Tóth Imre szegedi ügyvéd és szőlősgazda kezdeményezésére. A Szent István tiszteletére épített templomot augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján Dessewffy Sándor csanádi püspök szentelte fel.

Mivel a kápolna a kezdetektől kicsinek bizonyult, a hívők körében mozgalom indult önálló plébánia alakítására. Glattfelder Gyula megyés püspök elfogadta a terveket, Szeged város pedig támogatta az indítványt. 1937. december 29-én a városi közgyűlés kimondta, támogatja az egyházközség kérését a templombővítést illetően, ha a költségeket a hívők vállalják. A lakosság 25 millió koronát, fuvart, és szakmunkát vállalt.

Az új templom Tápai Dezső szatymazi és Sebestyén Endre (1888–1966) szegedi műépítész tervei alapján csúcsíves, neogótikus stílusban épült. A korábbi kápolnából csak a szentély és a fő torony maradt meg, az új épületet már hármas toronnyal építették, aminek eredményeképp a férőhely háromszoros lett: 1200 hívő fér el benne. A neogótikus jellegű templom tornya és két „fiatornya” hossztengelyének közepén található. Színes üvegablakai és padjai a helyi családok adománya, két manuális orgonáját a pécsi Angster készítette 1942-ben. Az építkezés ideje alatt a miséket a szabad ég alatt tartották.

Az ugyancsak Szent Istvánról elnevezett, 1938. november elsején elkészült kápolnát Glattfelder Gyula megyés püspök 1939. augusztus 20-án szentelte fel.

A Szent István Templom üvegablakai
Szatymaz környékén nem igen találni még egy olyan falusi templomot, amelyet kiváló üvegfestők által alkotott üvegablakok díszítenék – településünk kápolnaablakai azonban éppen ilyenek.

Amikor a templom átépítése befejeződött, az ablaknyílásokat színes-átlátszó üvegdarabokkal díszítették. Ezeket ólompánt fogja össze, sötét vonalai adják az ablakon látható alak körvonalát is. A neogótikus, csúcsíves üvegablakok szokatlanul tiszta, világos színei – főleg napos időben – kiválóan pótolják a falra festhető freskókat, és mély benyomást tesznek mindenkire.

Magyarország legnagyobb ólmozott-festett templomablaküveg-együttesét Róth Miska ekkor már kiforrott stílussal rendelkező tanítványa, Zsellér Imre budapesti üvegfestő és mozaikművész készítette.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szent István Király Plébánia – Villa

1924. december 25-én, Nidermayer Antal (1868–1924), a Szeged Királyi Katolikus Tanítóképző Intézet ének-zene tanára, karnagy és Szeged–felsőközponti plébános (1908–1924) halálával a szolgálati hely jogilag megüresedett.
A szatymaziak alkalmasnak látták az időt, hogy kiváljanak a felső-tanyai plébániai központból, és önálló egyházközösséget alakítsanak. A terv megálmodói – Zsák József (1874–1936) szatymazi állami iskolaigazgató, Báló István szőlőbirtokos és dr. Fráter Zoltán (1881–1949) ügyvéd – felkeresték Várhelyi József (1862–1945) pápai prelátus, Szeged-belvárosi plébánost (1914–1931), aki hozzájárulásáról biztosította a szatymazi küldöttséget. A támogatás birtokában az 1925. január 6-án, a mai Postakocsi Csárdába összehívott gazdaköri gyűlésen ismertették az önálló szatymazi plébánia megalapításának tervét. Az előterjesztést nemcsak a társaság, hanem a szatymazi hívek is nemvárt lelkesedéssel fogadták.
A korábbi szatymazi küldöttség a pápai prelátus vezetésével felkereste dr. Glattfelder Gyula (1874–1943) csanádi püspököt, aki örömmel fogadta a terveket és Várhelyi Józsefet kérte fel a plébánia megalakítására. Az önálló egyházközség létesítésének ügyét a Szeged Szabad Királyi Város mint Kegyúr polgármestere, dr. Somogyi Szilveszter (1872–1934) is szívén viselte, azonban előfeltételül kikötötte, hogy a plébánia épületét a szatymazi közösségnek önerőből kell felépítenie.
Az egyházközség 1925. március 8-án alakult meg, első világi elnökének Báló Istvánt választották. A kápolna (1902) épületének telkét, valamint a parkterületet Zsótér Dezső (1865–1913) földbirtokos, az újonnan épülő plébániaépület területét pedig felesége, Temesváry Ilona adományozta az egyházközség részére. A tervek elkészítésére Tápay Dezső építészt kérték fel, aki egy emeletes kúriaépületet álmodott meg, amelynek összköltsége 420.000.000 korona, vagyis 32.000 pengő kiadást jelentett. Az új egyházközség ezzel az összeggel nem rendelkezett, így felépítése későbbre húzódott. A szatymaziak azonban nem csüggedtek. Gyűjtést és jótékonysági rendezvényeket szerveztek, ezek bevételét a Gazdakör által létrehozott alapba utalták.
1926. augusztus 1-jén Várhelyi József pápai prelátus közbenjárására segédlelkészeket (Kleitsch Mátyás érdemes esperes, később Kuinczay Ferenc adminisztrátor) disponáltak a szatymazi hívek lelkipásztori ellátására. 1926-ban Szeged Királyi Város két hold földet adományozott a plébánia és kertje céljára, vállalta a plébános javadalmazását, valamint ekkor adományozta a szatymazi dombtemető néven ismert területet is.
A plébánia épületének építése 1927. április 19-én kezdődött el, és – a szatymaziak példás összefogásának és áldozatkészségének köszönhetően – az év július 1-jén fejeződött be. 1927-ben hirdették meg a szervezés alatt lévő önálló szatymazi plébánia plébánosi stallumát. Az első plébános, Virág Vince (1885–1942), 1927. július 30-án foglalta el új szolgálati helyét az 1902-ben épült kápolna mellett létesített plébánián.
A közösségi teret 2017-ben újították fel Szatymaz Község Önkormányzata és a szatymazi hívek támogatásával.

 

Jézus Krisztus-szobor
A Szent István király-templom külső oldalán, szoborfülkében áll Szolcsányi Gyula szobrászművész műkőből készült Krisztus-szobra.

A szoborfülke alatti márványtábla szövege: „Jöjjetek hozzám mindannyian, kik / fáradtak és terhelve vagytok és én / megenyhítelek benneteket.”

Az I. világháborús emlékmű (Szatymaz, Templomkert, Kossuth utca 2.)

Szatymaz tanyáiról az 1864–1899 között születettek vonultak be hadiszolgálatra, elsősorban a szegedi 46. gyalogezred k. u. k közös ezredbe.

„Szatymazról az 1864–1899 között születettek, összesen 35 évfolyam vonult be hadiszolgálatra. A kapitányságban lakók elsősorban a szegedi 46. gyalogezred k. u. k. (kaiserliche und königliche; császári és királyi) német vezényleti nyelvű közös ezredbe vonultak be.”

„Az 1914. július 28-án kirobbant első világháború már erősen tanyásodott települést talált, amelynek gazdasági, közlekedési, társadalmi okok miatt a közeli kapitányságokra is elszívó hatása volt.”

Szolcsányi Gyula (1933) szegedi szobrászművész készítette a zászlaját tisztelgésre emelő honvédet ábrázoló emlékművet, amely 112 szatymazi hős nevét őrzi. 1933. június 11-én, vasárnap avatták fel. A közadakozásból és Szeged város hozzájárulásából felállított emlékmű avatásán, ahol a virággal borított díszkapuval fogadott József főherceg mondott beszédet, Szatymaz egész népe megjelent.

A II. világháborús emlékmű (Szatymaz, Templomkert, Kossuth utca 2.)

Szatymaz község templomkertjében, az őshonos fák között látható emlékmű, a „Fájdalmas anya” központi figurája egy térdeplő női szobor, amely a második világháborúban elesett szatymaziaknak állít emléket: a szoborhoz vezető út mellett elhelyezett négy kőre az elesett hősök nevét vésték fel. A szatymazi születésű Gémes Katalin és férje, Markolt Endre szobrászművészek alkotását 1991. május 18-án Gyulay Endre megyéspüspök szentelte fel.

 

Szatymazi temetődomb (Akasztó-domb, Szatymazi halom, Temetődomb)

A temetődomb több ezer éves magaslata a tájnak, egy i. e. 2000 körül emelt bronzkori sírhalom, kurgán. Kultúrtörténeti jelentőségén túlmenően olyan ősi növényzettel rendelkezik, amelyben megtalálható a fehéres csűdfű (Astragalus vesicarius subsp. albidus), a macskahere (Phlomis), a taréjos tarackbúza (taréjos búzafű, Agropyron cristatum [A. pectiniforme, A. pectinatus]), a csuklyás ibolya (Viola ambigua), a csattogó szamóca (Fragaria viridis) és a kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata). Nyílik itt a törpe nőszirom (Iris pumila), valamint az illatos kakukkfű (Thymus citriodorus).

A temetkezési szokások mindig a helyi adottságokhoz igazodtak. Bár 1832-ben a hatóság tiltotta a szatymazi Nagyhalomnál történő temetést, a többség mégis ide kísérte végső nyughelyére szeretteit. Az ősök nyughelyén nyugvás fontos kapcsot jelentett a tájhoz kapcsolódáshoz, otthonteremtéshez – szemben a távolabbi, ráadásul költséges városi temetkezéssel.

A 20. század elején a szatymaziak Balástyán temetkeztek, de ez messze volt a tanyák többségétől, ezért gyakran csak a Szatymazi-halomig vitték a holtakat, ma is itt van a temető. Mivel ez a községtől szokatlanul távol helyezkedett el, csak a halottkultusz színhelyéül szolgált, temetésen és halottak napján kívül nem tartottak közös szertartást. A házban ravataloztak, innen lovaskocsival vitték a távoli temetőbe az elhunytakat. A temetői lélekharang („lélökharang”) akkor szólalt meg, amikor a harangozó megpillantotta a halottas kocsit. A szertartás után a tort a háznál tartották.

A kőkereszt által uralt magaslaton álló mai temető a múlt század eleji kőfaragó mesterek keze nyomát őrzi. 1927-ben szentelték fel, kijelölték a díszsírhelyeket, továbbá a csecsemők, a halvaszületettek és az öngyilkosok helyét.

Az „Enyingi” szélmalom (Szatymaz, III. körzet tanya 135.)

A Szatymazon a Vasút utcáról Forráskút felé vezető úton máig látható a szájhagyomány szerint már 1848 előtt elkészült, 9 méter magasságú, ipartörténeti jelentőségű szélmalom. Az eredetileg alulhajtós, hatvitorlás szélmalmot korábbi tulajdonosa átépítette, így felülhajtós, négyvitorlás malom lett belőle, amelyet ritkára szőtt vászonnal borított, forgatható tető fedett. Az épület fa fogaskerekein és fa csapágyain továbbította a szél erejét és forgatta meg a 120 centis malomkövet. Az 1900-as évek elején az „Enyingi” mellett még kilenc szélmalom működött Szatymazon, ezek mellett tartalékban volt egy-egy szárazmalom is, amelyek a szélcsendes időben biztosították az élelmezéshez és a takarmányozáshoz szükséges őrleményeket. E szélmalmok csak részben foglalkoztak vámőrléssel, fele részük amúgy is csak darálni tudott.

Enyingi István (1873–1962) 1873-ban született Felsőtanyán, a sándorfalvai határ közelében. A tanyai iskola osztályait kijárva géplakatosnak tanult. Az már nem korszerű malmot 1911-ben vásárolta meg Kormányos Mihálytól. Az évek során igazi szélmolnárrá váló Enyingi jövedelme a malomban az őrlés (lisztkészítés) és darálás után kapott 8 százalékos, illetve az egy százalékos porlás után járó vámból állt. Munkája nem volt irigylésre méltó, hiszen nem az akkori gyakorlat szerint – napkeltétől napnyugtáig – dolgozott, hanem ahogy a szél fújt. Jó széljárás esetén 24 óra alatt három mázsa liszt vagy öt mázsa dara készült el.

A malomban használt vámőrségi könyvben szereplő őrletők nevei ismerősen csengenek a szatymazi fülnek: Vér Sándor, Kormányos János, Bús József, Szalma Pál, Jakus József, Szekszárdi Kálmán, Ungi Ferenc, Ambrus János, Nagy György, Gombos Istvánné, Török József, Gera József, Kondász József, Róvó Mihály, Dudás Pál, Tápai István, Dékány János, Dékány Sándor, Börcsök Imre, Márta Mihály. A feljegyzéseket lapozgatva az is megállapítható, hogy a nagyobb tétellel szereplő gazdák az évek során elmaradoztak a malomtól.

A malom fontos központja volt az akkori tanyai közösségnek. Baj esetén először a molnárhoz szaladtak, és az igen sok népi gyógymódot ismerő Enyingi István szívesen segített. Imádságos, jámbor ember volt, akire a közösség baj estén számíthatott. Minden hónap első péntek estéjén imádkozásra jöttek össze a közelben lakó vallásos emberek a malomba. A rózsafüzér elhangzása után egy itteni imádságot is kilencszer elmondtak.

Az Enyingi Istvánról elnevezett szélmalom működött a legtovább, negyven évig, a környéken, csak az 1952-es év elején – a modern darálókkal dúló hosszú és kiláthatatlan küzdelem után – hagyott fel az akkor már 79 éves, gyengén látó szélmolnár a vámőrléssel. Akkor már a napi egy kilós vám sem mindig jött össze – miközben ugyanolyan adminisztrációs terhei voltak, mint a gőzmalmoknak.

Enyingi István halála után dr. Zlatarov László szatymazi orvos vásárolta meg a malmot. Ez az utolsó szatymazi szélmalom sem kerülhette el a magaslatra épült szélmalmok oly jól ismert végzetét, az 1960-as években belecsapott a villám.

Kispál Margit és családja 2015-ben vásárolta meg, és tovább folytatta az állagmegőrzést. A 160 éves, nádtetős épületbe még az előző tulajdonos hozatott Kiskunhalasról pompás, festett fabútorokat. Az évszázados parasztházat a szépen felújított búbos kemence, a festett tulipános láda, és a hagyományos fabútorok igazán megkapó, vidéki otthonná varázsolták. Az új életre kelt, levendulával körülölelt szélmalom Malom-tanya néven üzemel, turisztikai jelentőségéhez az évente megrendezett levendulapiknik is hozzájárul.

 

A Vedres-tanya (Postakocsi csárda)

A Vedres István városi főmérnök által 1800-ban megépített postaállomás (ma Postakocsi csárda) volt Vedres István tanyája, amelyet bérbe adott az akkor még Bécsből irányított, magántulajdonú postának. Az 1830-ban elhunyt városi főmérnök után az épületet legidősebb leánya, Vedres Rozália (1798–1853), Korda János felesége örökölte meg.

Korda János (1788–1857) néhány évig ideiglenesen postamesterkedett is benne, ám az 1854-ben megindult vasúti forgalom a posta korábbi működését okafogyottá tette. Amikor Korda János nemzetőr alezredes 1857-ben elhunyt, a mai csárdaépületet és a hozzá tartozó nagykiterjedésű birtokot Korda Terézia leánya, Vedres István unokája örökölte, aki ekkor már Dáni Ferenc felesége volt. Az épület tulajdonosai egymást váltották, míg végül a Bécsben élő Polgár Margit örökölte meg, aki kisvártatva eladta Szakács József ügyvédnek – ő volt az utolsó tulajdonos a második világháború végéig.

 

Keresztek és haranglábak

Szatymaz – a „szögedi nemzet” része – meghatározó jellegzetességét az adja, hogy a város tanyavilágából vált önálló faluvá. E tanyákon élők távol kerültek „Isten házától”, a templomtól, a hitélet megszokott helyszínétől, amely egyrészt nagyfokú önállóságot jelentett, másrészt pap nélküli életükben is ragaszkodtak a vallásgyakorlás elemeihez, nehogy szembekerüljenek az egyház tanításával. Szeged határának benépesítésekor – mivel ekkor még nem lehetett szó templomépítésről – Isten oltalmának elnyerésére harangokat emeltek.

A harang az egyéni és a közösségi emlékezet fontos ébren tartója, és hangja révén a tér megszentelője. A harangszót hallva az emberek abbahagyták a munkát, keresztet vetettek, imádkoztak. Az élet főbb eseményeire is ez figyelmeztette őket. „A harangszó keretbe foglalja a keresztény ember mindennapjait és ünnepeit. A lelkét fogja meg, Istenhez emeli.” Összetett szerepét a róla szóló mondás is kifejezi: „Az élőket hívom, a holtakat elsiratom, a villámokat megtöröm.” A tanyai harangoknak két típusát és szerepét különböztethetjük meg: a vihar- és az iskolák mellett elhelyezett harangokat. Előbbieket minden nagyobb szőlőhegy csőszháza mellett megtalálhatjuk. Az iskolák mellett elhelyezettek – Szatymazon a makraszéki, a neszűrjhegyi és győriszéki iskoláknál található – feladata volt az idő jelzése, valamint a halálesetek és temetések hírül adása; ilyen jelzésekre a viharharangot sosem használták.

A régi falusi nép életében jelentős szerepet játszottak a keresztek. Nagy részüket fogadalomból, hálából, régi szerencsétlenségek emlékeként emelték magánszemélyek, családok, esetleg összefogva az egész faluközösség. Egyesek a templom vagy temető területén, utak mellett vagy útkereszteződésben álltak, de előfordult kereszt családi birtokokon is. A régi tanyasi iskolák udvarán mindenhol megtalálható volt. Az utazók a kereszteknél megpihentek, biztonságért és sikerért fohászkodtak, hálát adva azért, hogy a baj őket elkerülte. Kőből, fából és fémből készültek, gyakran színezték, festették őket. A tanyasi emberek ritkán jutottak el a falusi templomig, ezért számukra jó időben kereszteknél, rossz időben a tanyasi iskolák épületében tartottak vasárnapi szentmisét.

A közösséggé szerveződés a vallásos élet alakulásában, az egyházi építmények felállításában is megragadható. Ennek során gyakran találkozni szokásokkal, amelyeknek értelme elhomályosult vagy jelképessé vált, de amelyeket a 20. századig megtartottak. A letelepedő hívő közösség világa az útmenti keresztek és harangok révén szakrális tájjá alakult, e vallásos tartalmú építmények a hívőket minduntalan a közösségi életre és hitükre emlékeztetik. Ma is épített környezetünk részei, amelyekre a lakosság és a hivatalok vigyáznak, gondozzák.

A hagyományos építészet

A néhai szatymazi pusztán fekvő falu mai formája a sajátos tanyás településfejlődés következtében alakult ki, a folyamatot a birtokok parcellázása és árusítása mozdította elő. Az 1950-ben közigazgatásilag önállóvá váló község megalakulásakor a lakosság több, mint fele tanyákon élt, és ez ma is jellemző a településre, amely még ma is Csongrád-Csanád megye egyik leginkább tanyásodott községe. Határában, a szórványtanyák mellett, kisebb számban, a csoportos tanyák is megtalálhatók.

Népi építészete a szegedi tájra jellemző sajátságokat mutatja. Kisparaszt tanyáin megtalálható valamennyi, e tájon fellelhető föld- és sárfalazattípus (hant-, tutaj-, vert és vályogfal) és a közelmúltig élt a nád tetőfedélként való felhasználása.

Némely módos gazda tanyáján nagy volt a kerítés, és három nagykapu is könnyítette a kocsizást, a trágya- és takarmányhordást – a kisparaszt, homoki kisbérlő viszont egy kapuval is beérte. A régi nagykapuk egyszárnyúak, forgó részükön négy, három méter magas oszloppal, az újabbak kétszárnyúak. Nagy jószágállományt tartó gazdák a léckerítésen kívül oszlopokhoz szögelt, vízszintesen fekvő, két sor rúddal kollátot, kollátkerítést csináltattak, ahová nyáron a lovakat vagy szarvasmarhákat pásztor nélkül is kiengedhették. Jó füvű semlyékből némelyek három-négyholdas kollátot, más néven karámot elkerítettek, és ilyen helyen a tanya körüli gyep maradt a disznó, birka és aprójószág legelője.

Ahol a ház körül nem volt füves semlyék, hanem inkább szántónak alkalmas talaj, ott a birtok más részén kényszerültek legeltetni. Előfordult, hogy ezt a tanyától csak 100–200 méterre volt lehetséges, ezért gyakran a dűlőút másik oldalán elterülő semlyéket is bekerítették. Az ilyen kerített gyepet külső kerítésnek nevezik. „Csugd ki, hajcsd ki a malacokat a kilső kerítésbe.”

 

Csányi Antal tanyája (Tanya III. 269.) – 19. század első fele

Csányi Antalék tanyája a szegedi táj népi építészetének szinte érintetlen emléke.

„Különösképp a Törmörkény István által megörökített néhány holdas – célszörű szögény embörök – életterének egyedülálló kövülete. Hasonló a pusztaszeri emlékparkba telepített alsótanyaihoz, de nála szegényesebb, és korunkhoz közelebbi életmódot tükröz.”

Vályogfalú, nyeregtetős, szelemengerendás tetőszerkezetű, nádtetős épület. A ház elején az oszlopokon nyugvó, cseréptetős ereszet látható, amely 1912-ben már megvolt. Beosztása: nagyház–pitvar–kisház–kamra. A pitvarban fönnmaradt a nyitott kéményű tüzelőberendezés. A közelmúltban már kevés parasztházban található meg a pitvar hátulsó falába mélyített bolthajtást. A nagyházban (tisztaszobában) és a kisházban (lakószobában) is padkás sárkemence van, mellé az 1920-as években vályogból rakott tűzhelyet készítettek. A kisházban a közelmúltig megőrizték a hagyományos jellegű sarkosszoba-elrendezést.

Csányi Antal és felesége elhunytával a tanya Budapesten élő unokájuk tulajdonába került.

A szatymazi szőlőhegyekben már az 1840-es években 15-20 városi polgárnak volt szőlőtulajdona. Számuk az 1860–70-es években – még a filoxéra (szőlőgyökértetű, Daktulosphaira/Viteus vitifoliae) pusztítása előtt – egyre nőtt. Szőlőiket a kereskedelemben, iparban, közhivatalban dolgozó és értelmiségi tulajdonosok napszámosokkal műveltették; akinek két hold egybefüggő szőlője volt, már éves kapást fogadott. A kapások, a szőlőmunkához értő föld nélküli szegényparasztok családjukkal az úri szőlőben épített, két- vagy háromosztatú kapásházban laktak.

A nagyobb városi birtokosok szőlőikben kúriajellegű, három-négyszobás házakat építtettek, ahol a család hétvégén és nyaranta elidőzött. Ehhez kedvező lehetőséget nyújtott, hogy 1854 márciusában Szeged és Félegyháza között megindult a vasúti közlekedés. Nyári János ügyvéd, alpárhegyi szőlőtulajdonos kezdeményezésére a MÁV Alpár-Neszűrj néven megállót létesített, amelynek utóbb a Jánosszállás nevet adták.

Az 1880-as évektől a szőlőhegybeli, részint kuriális stílusú (oszlopos előtornácú), részint polgári villaszerű épületek a szegedi birtokosok kedvelt kirándulóhelyei lettek. A századvégi városismertető erről úgy ír: „A nagyobbára tisztviselőkből, kereskedőkből és birtokosokból álló szegedi közönség a szatymazi homokon nyaral.” 1887-ig 30 városi polgári családnak volt a szőlőhegyekben háza.

Babarczy-villa

A Doránszky-villa

 

A Szent István király plébánia villája

Az ismertető feltöltés alatt.

 

A Felmayer-család

Valószínű, hogy a szatymazi szőlőhegyekben legkorábban építkező városi birtokosnak, Felmayer Antalnak az Alpárihegyben és Neszűrjhegyben már az 1840-es években többholdas szőlője volt. Alpárhegyi birtokát, a pesti országút melletti nagy tanyáját 1887-ben örökösei bírták.

Felmayer Antal unokaöccse (János nevű öccsének fia), szintén Felmayer János (1845–1905) tímármester Zomborihegyben, a vasút mellett vásárolt szőlőt. Az eredetileg Alpár-Neszűrjenk nevezett vasúti megálló nevét Bálint Sándor szerint róla, más vélemény szerint a környéken szőlőt birtokló négy Jánosról kapta – Felmayer János, Gál János kereskedő, Nyári János ügyvéd és Reizner János. Felmayer János szőlőbeli nyaralója (Szatymaz kapitányság 32. sz.) a vasúttól keletre, éppen a megállóhellyel szemben, a jánosszállási út mellett terült el.

Halmos-villa

Barcsay-villa

A Neszűrjhegyi út és a tanyaközpontból nyugatra vezető út (ma Kossuth Lajos utca 1.) kereszteződése mellett ma is látható, jóllehet átalakítva, a Barcsay-villa. Építtetője Barcsay Károly (1841–1913) gyógyszerész. Az 1879. évi nagy árvíz előtt vásárolta szatymazi birtokát, ott építkezett, családja az árvíz elől már oda menekült.

Az eklektikus stílusú, nyaraló-villaépület téglalap formájú, fő homlokzatán, ma már befalazott, oszlopos középtornáccal kúriajellegű épületet mutat. Az oszlopos középtornácot később beépítették, homlokzatát egyszerűsítették, ezért az épület elveszítette kuriális jellegét.

 

Zomborihegyi tulajdonosok

Zomborihegyben dr. Fráter Gyula (1851–1914) ügyvédnek volt legnagyobb szőlőbirtoka (Szatymaz 62. sz.). Nemes szőlőfajtákat telepített, a peronoszpóra elleni védekezéshez új permetezőgépekkel kísérletezett, és tapasztalatait előadásokon szívesen adta át. Különösen burgundi vörösborát tartották kiváló minőségűnek.

A Zombori- és Tandarihegyben 1887-ben Kriszt Sándor városi tanácsnoknak, Tandarihegyben Vinkovics Károly felsővárosi birtokosnak és Aigner József kereskedőnek volt nagyobb szőlője és nyaralója. Neszűrjhegyben az egykori szegedi polgármester, Wőber György özvegye, a Treszky- és a Zombori-család bírt nagyobb területű szőlőt, és épített az 1880-as évekig nyaralót.

Pálfy János (1836–1913) alsóvárosi kovácsmester és vasöntöde-tulajdonos neszűrji birtokán, a Szatymaz kapitányság 114. sz. alatt 1887 előtt már építkezett. A módos iparos és gyáralapító kb. tízholdas birtokán négyszoba-konyha-kamrás, nyitott verandás házat, melléje borházat építtetett.

A szatymazi vasútállomástól délre lévő vasúti átjáró melletti szőlő és az ottani nyaraló tulajdonosa 1887-ben Trischler Péter kereskedő volt. A klasszicista jellegű nyaraló előtt kert, mögötte két épület – az egyik bizonyosan kapáslakás – állott. Idősebb szatymaziak ezt az épületet Pártos-villának, utóbb Kup Béla katonatiszt házaként ismerték, az ötvenes évektől a helyi pártszervezet székháza volt, újabban pedig idősek napközi otthona.

 

A századelő: újabb nyaralók épülnek

Miután az 1890-es évekre a szatymazi szőlők számos szegedi polgárcsalád kedvelt nyaralóhelyévé váltak, a századfordulón és a századelőn újabb kereskedők, iparosok, hivatalnokok vásároltak szőlőt vagy puszta földet, és építtettek nyaralót. Ezek kialakításában a klasszicizmus és az eklektika korszakra jellemző stílusjegyeit fedezhetjük fel.

 

A Gál–Zolnay-család

Gál Ferenc (1824–1898) 1892-ben a jánosszállási megálló közelében (Szatymaz II. ker. 49.) szőlőt vásárolt, és ötszobás, részben alápincézett nyaralót építtetett. A nyaralónak két melléképülete készült: egyikben kapáslakás, présház és két vendégszoba, a másikban mosókonyha, kocsiszín és istálló volt. Udvarán 1896-ban tölgyfát ültetett, amely ma a környék legmagasabb fája, és őrzi a millennium emlékét.

A századelőn Gál Erzsébet férje, Zolnay Jenő a tulajdonosa, a jánosszállási út mellett épült nyaralója zömök saroktornyáról ismert. Eklektikus stílusú, egykori nyaraló-villa épület saroktoronnyal. Lépcsős földjárata faoszlopos, gazdagon díszített fa előtető védi, amely az ereszkiképzéssel harmonizál. Homlokzata hagyományos jellegű, finom vakolatdíszítéssel. Lábazata részben vörös téglaburkolat. Oszlopos verandája üvegezett. Hódfarkú cseréppel fedett, kontyolt sátortetős kialakítású. Négyzetes alaprajzú tornyát két fémlemezsüveg díszíti. Az épület udvarán koros, értékes faállomány látható.

A német származású Gál-család építményét Preszly Lóránd ny. csendőr ezredes vásárolta meg; 1949-ben óvodának használták, jelenleg lakóépület.

 

Az Enyedi Lukács-féle nyaraló (Einsenstädter-villa)

Szatymaz legszebb villája az 1897-ben épült Enyedi Lukács-féle nyaraló (Einsenstädter-villa) a II. kerület 166-ban. Romantikus-eklektikus stílusú villa kontyolt tetővel. Egykori, egyedi, fűrészelt fenyődeszka-díszítésű homlokzata mára sima vakolat, az épületsarkokon jellegtelen lizénia található. Lábazata egyszerű cementsimítás. Eredeti nyílásrendje változatlanul fennmaradt. Hódfarkú cseréppel fedett, kontyolt nyeregtetős kialakítás stílusos szellőzőkkel, csúcsvégekkel. Fafaragással díszített.

 

A Falcione-Török-nyaraló

Török egykori nyaralóját (II. körzet 160.) az eltelt időben többször felújították és átalakították. Az épületet az 1860-as években vásárolta meg dr. Török Sándor szegedi ügyvéd Tóth Antal tulajdonostól azzal a tudattal, hogy a nyaraló akkor múlt éppen száz éves.

Tóth Antal gazdasága egy szél- és egy szárazmalomból, valamint egy ún. alsó épületből állt. Török Sándor a darálókat lebontotta, és a hatalmas, nyitott kéményes házból egy kétszobás lakást és egy kapást alakíttatott ki. Romantikus-eklektikus stílusú, alápincézett villaépület, összetett kontyolt nyeregtetővel, magasított padlástérrel. Homlokzatát szellőzőráccsal ellátott főpárkány, az épületsarkoknál kőfal-utánzatú lizénia dísziti. Lábazata nyerstégla-burkolat. Az épület érdekessége a deszkából készült tetőépítmény.

Befalazott verandája fűrészelt fenyődeszka díszítést kapott, amelynek hangsúlyos eleme a bejárat fölötti TS (Török Sándor) monogram. Az eredeti tulajdonost az utcai homlokzatra helyezett családi címer jelzi. Az udvari növényzet fő elemei a koros tölgyfák. Jelenleg lakóépület.

 

Gróf Árpád villája

Dr. Gróf Árpád ügyvéd egykori villája (I. ker. 31.) a húszas években épült, első tulajdonosától, Sávai Jánostól vásárolta meg a hatalmas majort, a hozzá tartozó 105 hold birtokkal.

Klasszikus és eklektikus jegyeket hordozó egykori nyaraló-villaépület, az akkori építkezésekre jellemző sátortetővel, falazott verandával. Négyzetes alaprajzú, szimmetrikus kialakítással, fő homlokzatán kiugró verandával. Homlokzata sima vakolat, lábazata vörös téglaburkolat. Falazott verandája üvegezett. Az egyetlen homlokdísz az épület sarkán lévő családi címer. Padlásablakait befalazták. Hódfarkú cseréppel fedett kontyolt sátortetős kialakítású. Az épület udvarán koros faállomány.

1945 után először gépállomás volt ott, majd termelőszövetkezeti tulajdon lett. Jelenleg lakóépület.

 

A Sőreghy-nyaraló

Sőreghy Mátyás szegedi ügyvéd egykori nyaralója (I. körzet 4.) eklektikus stílusban épült, magán hordozza a húszas évek villaépítési jellegzetességeit.

Alaprajza közel szimmetrikus kialakítású. Homlokzata sima vakolat. Magasított lábazata vörös téglalábazati burkolatú párkánnyal végződik. A bejárati veranda és a magasföldszinti erkély befalazott. Hódfarkú cseréppel fedett csonka kontyolt nyeregtetős kialakítású, fafaragással díszített, nagykiállású csüngő eresszel. Kerítése, kapuja jellegtelen drótfonatos. Udvara gondozott, részben szőlővel telepített, részben, lombos és örökzöld fákkal beültetett.

1960-ban Kothencz István vette meg, jelenleg lakóépület.

 

A Zsótér-uradalom

A 19. század végén a határ legnagyobb földbirtokosa egy 18. században bevándorolt görög család sarja, Zsótér Andor (1824–1906) szegedi gabonakereskedő és hajósgazda volt.

Apja, Zsótér János (1788–1861), a város legtekintélyesebb hajósgazdája gabonaszállítással szerzett hatalmas vagyont: 1871-ben a második, 1879-ben az első volt a legtöbb adót fizető szegedi polgárok listáján. Tizenegy gyermeke közül Andor fia folytatta a gabonakereskedést.

Pontosan nem ismert, Andor mikor vásárolta szatymazi birtokát, de azt tudjuk, hogy az 1878–80-ban Szegeden újságíráskodó Mikszáth Kálmán sűrűn vendégeskedett a szatymazi Zsótér-tanyán. Az emlékezet szerint a gazda nagy vendégeskedéseket rendezett, és az étkezések után a férfitársaság külön „pipázó szobában” folytatta a társalgást.

Az 1887-ben északon a Róvóhegy, kelet felől a pesti országút, délen a pesti útról vezető bekötőút, nyugat felől a vasút határolta területen már kiépült major állott, és kb. tízholdas szőlőtelep virult.  Az 1895. évi gazdacímtár szerint 439 holdat birtokolt társtulajdonosként Dezső fiával. A majorszerű Zsótér-tanyához két lakóház és három gazdasági épület tartozott. A háromszobás ház dél felőli oldalán faoszlopos ámbitus (tornác) helyezkedett el. A tanyán nyolc cseléd dolgozott, és 1895-ben 39 szarvasmarhát, 11 lovat és 87 sertést tartottak. Mellette többholdas szérűskert, a szőlőben kapásház volt.

Zsótér Andor halála után négy évvel az örökösök a szatymazi birtok egy részét eladták. Jelenleg magántulajdonban van, felújításra szorul.

 

Nagy Zseni napsugaras tanyája

Napsugaras díszítménynek azt a kör vagy négyszög alakú, központi elemből kiinduló, sugarasan elhelyezett, ékalakú deszkaburkolatot nevezzük, amely 360 fokban körben vagy 180 fokban félkörben helyezkedik el.

Elsősorban lakóházak faoromzatának díszítéseként fordul elő, de megjelenik kapukon, sőt más épülettípusokon is. Míg az állóhézagos orom természetes szerkezeti forma, addig a napsugaras és kazettás díszburkolat már független a tetőszerkezeti elemektől. A napsugárdísz tudatos díszítési szándékra mutat, mert a hordozó felületként alkalmazott, hézagos, nyers deszkázatra második rétegként kerül.

Szatymaz egyedüli napsugaras házát Száraz Erzsébettől Nagy Zseni örökölte.

Tanyasi iskolák

„Ki legkevesebb érdekkel viseltetik is az iskola iránt, lehetetlen, hogy magasztos érzetre ne hevüljön, midőn a tanyákon jártában a messze fehérlő csinos iskolaépületeket megpillantja.” (dr. Tóth János)

Az állandó tanyán lakás szükségessé tette a külterületi népoktatás megszervezését, a Szatymazhoz tartozó 11 iskola közül hét már a 19. században is működött. Egy-egy értelmes, ügyszerető gazda engedte át „ideiglenes használatra” tanyáját, ahol obsitos katona, kicsapott diák tanította számolásra, betűvetésre és olvasásra a tanyasi gyermekeket. Az 1840-es években a felsővárosi határrészen egy, az alsótanyákon négy „fiókoskolában”, más néven „mozgó” tanyai iskolában folyt az oktatás.

Az állandó külterületi, tanyasi iskolák nagy része 1853-1854-ben épült, elsőként 1853. december 3-án az őszeszéki elemi népiskola. A következő évben a mai Szatymaz határában már hárommal több helyszínen kezdődött meg a rendszeres oktatás: a győriszéki, a Székalja és a neszűrjhegyi iskolában. Ezeket a sűrűbben lakott határrészeken építették – a még megmaradt iskolaépületek különös színfoltjai a külterületi építészetnek, zömük ma is megtalálható, de már más funkciót töltenek be. 1910-ig még hat intézményben kezdték meg a tanítást (makraszéki, Simsai, Szatymaz II., jánosszállási, vilmaszállási és a szirtosszéki iskolában).

A 60-70 négyzetméteres tanteremből és tanítói lakásból álló tanyasi iskolaépületek – megjelenésüket tekintve – két épülettípust képviseltek. A 19. század végén épültek négyzetes alaprajzúak, nagy kiülésű szarufavéges eresszel, könyöktámasszal vagy anélkül, kontyolt sátortetővel, tömör téglafalazattal, simított vakolattal. Az eredeti zsindelytetőket az 1931-as években cserép- vagy síkpalatetőre cserélték. Az épületeket tömör téglajárda szegélyezi. A 20. század elejiek szintén négyzetes alaprajzúak, de az előzőktől hosszabbak, falazatuk fugázott tömött tégla. Az épület falazott, pilléres hosszoldali oldaltornácos, a bejárat előtt kiugró kapuzattal, falazott mellvéddel. Falazott oromzata lépcsős macskajárdájával túlnyúlik a héjazaton. A nagy homlokzati felületet hangsúlyos, kétrészes, falazott eresz- és a teljes homlokzaton végigfutó könyöklőpárkánnyal díszített. Tokosztós ablakait téglapárkányzat keretezi. Az eredeti zsindelytető az 1930-as években cserép- vagy síkpalafedést kapott. Az iskolaudvarban – a főépülethez hasonló stílusban – melléképület is készült.

Klebelsberg Kunó 1926-os népiskolai építési programja során a szatymazi körzetben új iskola nem épült, megtörtént viszont a leromlott állagú épületek teljes felújítása, átépítése, bővítése és korszerűsítése.

 

Őszeszéki iskola (Belső Őszeszéki tanyasi iskola) [0169/5 hrsz.]

Az első állandó, külterületi iskola 1853. december 1-jén kezdte meg működését. A Szent Márton védelmébe ajánlott építményt a város nevére telekkönyvezték. Területe 274 négyszögöl (985 m2), felépítése: az épületben egy tornác, egy tanterem, két szoba, egy konyha, egy éléskamra; az udvaron szín a termények és a tüzelő tárolására. Előtte kereszt és harang.

Az 1861/1862-es tanév iskolai vizsgáiról a Szegedi Híradó is beszámolt, ekkoriban kb. 200 diák látogatta az intézményt, amely körül 1861-ben kétszáz forintért stációképeket állítottak a helyi lakosok. Az 1867/1868-as tanévben Kondász Istvánt nevezték ki az iskola gondnokának. Az iskolában Korpási Ferenc tanító vezetésével olvasókör alakult 40 taggal, akik évente 40 krajcárt fizettek elő.

Többször is felújították: 1890-ben, 1927-ben és 1940-ben. Jelenleg erdészház.

 

Győriszéki tanyai iskola (Tóth Antal iskolája)

A Győriszéki iskola a Fehértói kapitányság területén, Szegedtől északnyugatra, 16,5 km távolságra fekszik. 1854. október 1-jén adták át.

Az iskolának szolgáló telket Vetró József és felesége, Terhes Anna ajándékozták. 1853-ban épült, egy előtornáccal, egy tanteremmel, két szobával, egy konyhával és éléskamrával, valamint különálló színnel, udvarral és kerttel. Az iskola előtt kereszt és harang található. Előbbit Tóth Antal – fehértói kapitány, az iskola gondnoka – és felesége készíttette, később újíttatta meg. A harangot a kerületi birtokosok szerezték be. Az iskola területe 1200 négyszögöl (431 m2), összes becsértéke 5428 korona.

 

Székalja iskola (Fehértói iskola) [0265/2 hrsz.]

Az iskolát 1854. október 27-én adták át. A Szegedtől 12,3 km távolságra álló épületben egy tornác, egy tanterem, két szoba, egy konyha és egy éléskamra található; az udvaron gazdasági szín. Előtte kereszt és harang.

Az oktatás elindulásakor Lorom Pál fehértói helyettes kapitány volt.

A korábban alsó tagozatos iskolát a tsz átépíttette. Az épület ma is megvan, a rendszerváltozás előtt a Finn–Magyar Barátság Termelőszövetkezet központja volt; jelenleg kutatóintézeti iroda.

 

A Neszűrjhegyi iskola [070/6 hrsz.]

A szatymazi kapitányság területén, a Szegedtől északnyugatra, 11,5 km távolságra fekvő Neszűrjhegyi iskola 1854. november 1-jén kezdte meg működését. A Boldogságos Szent Lászlót védőszentjének választó intézmény tanítója Zsák Lajos volt, gondnoka Tápay János szatymazi kapitány. Jelenleg védett épület.

Mivel az első oktatási intézmény épületének állaga nagyon leromlott, döntés született arról, hogy másik helyen építik fel – az oktatás közben nem szünetelt, ideiglenes helyen folytatódott. 1905-ben építették újjá és bővítették ki, azóta tartozik hozzá egy előtornác, egy tanterem, két szoba, konyha és éléskamra, valamint egy különálló szín. Az iskolakerületi birtokosság állókeresztet állíttatott az iskolához. Az udvar és a kert 1069 négyszögöl (3844 m2) területű volt – az ingatlan becsértéke 9962 korona.

 

Makraszéki tanyasi iskola: a papok iskolája [0108/4 hrsz.]

1892-re világosan látszott, hogy további iskolákra van szükség. Az 1893/1894-es tanévre megnyitandó épület helyét még nem határozták meg, a Neszűrjhegyi és az Őszeszéki iskola közötti területre gondoltak. „A Makraszéki iskola egyike azon 10 új tanyai iskolának, amelyeket a város köztörvényhatósága édes hazánk ezeréves fennállásának örömének emlékezetére emeltetett” – hirdeti a falon található emléktábla.

Az épület végül 1897-ben épült meg, és november 3-án nyitott a szatymazi kapitányság területén, Szegedtől 16 km-re északnyugatra. Egy előtornáccal, tanteremmel, két szobával, konyhával és éléskamrával; különálló sütőkonyhával és színnel; léckerítéses udvarral és kerttel; előtte kereszt és harang. Az iskola tornyocskájában elhelyezett harangot a MÁV Igazgatósága engedte át ajándékáron, az állókeresztet Temesváry József és özv. Buday Mária készíttették 1900-ban. Az egy kataszteri hold (5754 m2) területű ingatlan értéke 9358 korona volt. Gondnoka az 1898/1899-es tanévben Tápay János szatymazi kapitány volt.

Szeged városa – a többi tanyai iskolához hasonlóan – elemi népiskolának építtette, ahol az 1940-es évekig hatosztályos oktatás folyt. Az 1960-as években alsótagozatos iskola működött benne. Jelenleg magánház.

 

Simsai-iskola (Belső-szatymazi iskola, Szatymaz I. iskola) [381 hrsz.]

A tanyai iskolák közül ez az egy őrzi régi tanítója nevét, amelyet a falán elhelyezett emléktábla örökít meg. Simsai István egész családja ebben itt tanított.

A Kossuth utcán, a templommal szemben lévő iskola eredetileg két épületből állt. A régebbi 1898-ban épült, a fiatalabb 1928-ban, gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter idejében; ez utóbbi egy tanteremből és egy szertárból állt. Az iskola előtt, a platánfák alatt, egy téglapilléren a keresztre feszített Krisztus öntöttvas szobra áll. A régi épületeket megtartva újat hoztak létre, ma Gondozási és Rehabilitációs Központ.

 

Szatymazi II. iskola [700 hrsz.]

A Szatymazi II. iskola egyike azon tíz új tanyai iskolának, amelyeket a város köztörvényhatósága hazánk ezeréves fennállásának ünnepére emeltetett 1898-ban, a hasonnevű kapitányság területén. Szegedtől északnyugatra, 10 km távolságra fekszik; 1898. december 1-jén nyitott meg. Az iskola gondnoka Zsótér Dezső, ki az iskola elé 1899-ben egy díszes keresztet állíttatott.

Az épületben található egy előtornác, egy tanterem, két szoba, konyha és éléskamra; hozzá tartozik még egy különálló sütőkonyha és szín. A léc- és deszkakerítéssel ellátott udvarok, az élősövénnyel körülvett szőlőskerttel együtt egy katasztrális hold (5754 m2) területű; az ingatlan értéke 10.000 korona volt.

 

Jánosszállási tanyasi iskola [072/5 hrsz.]

A jánosszállási tanyasi iskola 1905-ben épült. 1974-es megszűnéséig kétszer újították fel, 1927-ben és 1940-ben. Jelenleg lakóház.

 

Vilmaszállási iskola (Báló-iskola, Retökfalusi iskola) [0229/2 hrsz.]

Az 1906-ban épült vilmaszállási iskolának való területet Báló Antal földbirtokos ajánlotta fel az új intézmény megépítésére – innen ered a kevesek által ismert megnevezés – ha a fia odakerül. Így lett Báló Antal fia lett az első tanító.

Bizonyos időszakokban 1–8. osztályig összevont, máskor különálló alsó és felső tagozatos iskolaként működött. 1979-ben körzetesítették. Jelenleg vadászház és lakóház.

 

Szirtosszéki tanyasi iskola (Szirtosi iskola) [0321/9 hrsz.]

Az 1906-ban épült iskolát nem szentelték fel, sosem tartottak itt misét. Kétszer újították fel, 1927-ben és 1940-ben. 1945 előtt 1–6., később 1–4. és 5–8. osztályig folyt a tanítás. Jelenleg a vadásztársaság raktára, összejöveteli helyisége.

A kápolna főoltárának festménye: Kovács János: Szent István király (1901); olaj, vászon; 2×1 méter

A kápolnát 1901. augusztus 15-én szentelték fel Szent István király tiszteletére. A főoltárképet Zsótér Dezső családja felkérésére 1901-ben festette Kovács János amatőr festő. Az 1938-as kápolnabővítés során új főoltárt emeltek, a korábbi főoltárt ma Jézus Szíve-oltárnak nevezik. A Kovács-képet leemelték, hogy ne legyen két Szent István királyt ábrázoló oltár – 80 év elteltével most visszakerült méltó helyére. Az eredeti, neogót oltárt másoló képkeretet Veres Tibor szatymazi asztalosmester készítette 2018-ban.
A festményen legfelül a Magyarok Nagyasszonya látható az angyalok karában. A főangyal a Magyar Királyság címerpajzsát tartja kezében.
Középen Szent István király (969/980–1038) szerepel jövőbe mutató jobb kezével. Háta mögött az Árpádok piros-fehér csíkos pajzsa neogót posztamensben.
A kép bal oldalán fentről lefelé haladva: Szent Gellért (980–1046) csanádi püspök, Szent Imre (1000–1007 között–1031) herceg első nevelője látható. Háta mögött Dessewffy Sándor (1890–1907) csanádi püspök pásztorbottal a kezében. Szent Gellért mellett a Szentírást tartó Szeged–felsőtanyai részt ellátó minorita szerzetes és kettős kereszttel kezében Németh József (1834–1920) csanádi segédpüspök látható. A kép bal oldalán Zsótér Dezső (1865–1913) és menyasszonya, Temesváry Ilona állnak, utóbbi kezében a család által építtetett kápolna. Lefelé haladva Zsótér Andor 14. gyermeke, Bertalan (†1985), a kép alsó sarkában pedig a 15. gyermek, Zsótér Izabella látható két lányával.
A festmény jobb oldalán fentről lefelé haladva: hímzett díszpalástban Polgár László, a szatymazi Gazdakör alapítója és elnöke. Előtte a Magyarok Nagyasszonya címeres lobogóval Zsák József (1834–1936) tanító, igazgató, a szatymazi Népkör elnöke. Mögötte festetlen alak, kezében Szeged Szabad királyi város címeres zászlója. Előtte karba tett kézzel Barcsay Károly (1841–1913), a Gazdakör református elnöke. A háta mögött szatymazi házaspár látható, előttük térdelő pózban két leánygyermekük, akik vélelmezhetően a szatymazi Gazdasági Népiskola tanulói.

A kibővített templom főoltárának festménye: Szánthó Géza (művészneve: Tapolcai): Szent István király felajánlja Magyarországot a Boldogságos Szűzanyának (1939); olaj, vászon; 2 méter × 1,60 méter

A szatymazi templom főoltárképének megfestésére Toporczy Károly tábornok Szánthó Gézát (1908–1950) kérte fel 1938-ban.
A Tapolcai művésznevű festőművész példaképe, Benczúr Gyula művének, a Szent István Bazilika főoltárképének (Szent István király felajánlja Magyarországot a Boldogságos Szűzanyának) másolatát festette meg.

Mária-oltár
A Mária-oltárt (felépítmény: fa, beton – márványozva) Beleznay Viktor ezredes és családja készíttette.
Az oltárképet (olaj, vászon, 53×45) Fűz Ferenc és neje, Kormányos Erzsébet festtette meg Bihari Emma festőművésszel.

Betlehem-oltár
Németh Kálmán szobrászművész, restaurátor: Szatymazi Betlehem (Kisalag, 1947); hárs; 128×132 cm
A szatymazi Betlehem-oltárt vitéz Kiss Gyula pápai káplán, szatymazi plébános rendelte meg Németh Kálmán szobrászművésztől 1947. július 28-án. A művészi munkát egy orosz hadifogságból hazakerült szatymazi névtelen jótevő adományozta a templomnak, hálából.
Az oltár 1947 december havának karácsonyára készült el, amelyet a művész postai úton, vonattal küldött Szatymazra.

Szószék
A szószék (fa, neogót) készíttetőjének kiléte – mivel neve elhallgatását kérte – örökre titokban marad.

Baldachin
A „papi trónt” a Fráter-család adományozta 1938-ban a kibővített templom számára. Felépítménye 2,20 méter magas, szélessége 3,20 méter. Fenyőfából készült, hármas tagolása a Szentháromságot szimbolizálja.
A két szélső traktusban neogót csúcsíves bemetszés látható. A középső háromszögben végződő elem két faragott korinthusi oszlopon nyugszik. A timpanon záródásában réz feszület helyezkedik el, amelynek ágain az evangélisták jelképeit láthatjuk (Máté – angyal; Márk – oroszlán; Lukács – bika; János – sas). A felépítményhez egy karosszék és két puff tartozik, így alkotnak egy egységet.

Áldoztatórács
A kápolna kovácsoltvas áldoztatórácsát Pálfy Ferenc és neje, Tápai Mária 1902-ben készíttette el a Hattyasy-testvérekkel.
A templom beton és márványozott áldoztatórácsát özv. Báló Jánosné készíttette 1938-ban.

Padok
A kápolna 1938-as kibővítését követően a templom új padjait a hívek összefogásával és adományaiból készítették el. A 34 pad adományozóinak nevét a padok fejrészén, réztáblán örökítették meg.
Bal oldal: Báló István, Kamenszky Béla, Kamocsay Gyula, Vagner Adolf, dr. Tóth Imre, Simsay István, Molnár József, dr. Sőreghy Mátyás, vitéz Molnár Lajos, Vetró József, Bárkányi Ferenc, Jászberényi Antal, Bitó Ferenc, Balogh József és Mihály, Bérczi István.
Jobb oldal: Oberting Mihályné, Báló Istvánné, Király Árpádné, Jézus Szíve Szövetség, Rózsfüzértársulat, özv. Budai Mártonné, Vígh Franciska, Kormányos Juliska, Kondász Sándor, Király Rózsa, Kondász Pál, özv. Gombos Antalné, Oltványi József, Mayer József, „Kishangosok”.

Harangok
A szatymazi Szent István király templom tornyában két harang lakik. A kápolnának (1901) egy harangja (80 kg) volt, amelyet Dessewffy Sándor megyéspüspök szentelt fel. Időközben megrepedt.
Az 1938-ban kibővített templomnak új harangokat öntettek a szatymazi hívek, ezeket dr. Glattfelder Gyula csanádi megyés püspök szentelte fel.
Nagyharang (212,5 kg): Isten dicsőségére és Páduai Szent Antal tiszteletére készült a szatymazi római katolikus hívek áldozatkészségéből dr. Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök Őnagyméltósága egyházkormányzása, és Virág Vince első plébános idejében, az Úrnak 1931. évében. Öntötte: Szlezák László harangöntő, Magyarország aranykoszorús mestere, Budapesten.
Kisharang (102 kg): Isten dicsőségére és Szent Mihály arkangyal tiszteletére meghalt Mihály fiuk emlékére készítette Fűz Ferenc és neje az Úrnak 1931. évében. Öntötte: Szlezák László harangöntő, Magyarország aranykoszorús mesetere, Budapesten.

Orgona – Opus 1252
A szatymazi orgonát Szeged szabad királyi város felkérésére készítette a pécsi Angster Orgonagyár. A harmadikgenerációs, romantikus Angster-orgona 2 manuálos, 26 regiszteres, 1268 sípos, a legkisebb síp hangzóhossza 1 cm, a legnagyobbé 5 méter.
Az egyházközség 2.700, a szatymazi hívek 3.000 pengővel járultak hozzá a kibővített templom új orgonájához. A képviselő-testület kérésére az orgonaépítést dr. Bérczy Béla háziorvos felügyelte Szatymazon, aki mindvégig a szívén viselte feladatát. 1942. augusztus 19-én, a templom búcsúját megelőzően áldották meg ünnepélyes keretek között. Kaló István adminisztrátor ünnepi beszédében kiemelte „dr. Pálfy József polgármesternek, a kegyúrnak lelkes pártfogását, mert 10.000 pengő hozzájárulással ő tette lehetővé, hogy Szatymazon már most olyan orgona létesülhetett, amilyen az egész Csanád egyházmegyében – Szegedet kivéve – sehol nincs, hiszen a szegedi székesegyház orgonáját is az Angster cég készítette el.”
Az ünnepi egyházi ének- és „zeneünnepség” műsora volt:
1. Johann Sebastian Bach: d-moll Toccata és fuga. Orgonán előadta: Antos Kálmán zeneigazgató.
2. Charles Gounod: Ave Maria. Énekelte: Gera István kántor-tanító.
3. Cesare Franck: Fantasia. Orgonán előadta: Antos Kálmán zeneigazgató.
4. Veracini Corti: Largo; Handel-Hubay: Larghetto. Hegedűn játszotta: Erdélyi János hegedűművész.
5. Bossi: Esti dal; Theodore Dubois: In paradisum; Theodore Dubois: Fiat lux. Orgonán előadta: Antos Kálmán zeneigazgató.
6. Dr. Koudela Géza: Magyar Miatyánk. Énekelte: Szkála Andor szatymazi kántor.
7. Liszt Ferenc: Johann Sebastian Bach: Fantasia és Fuga. Orgonán előadta: Antos Kálmán zeneigazgató.

Halott Krisztus szobra
A corpus (test, gipsz, 2 méter) Tápai Antal szobrászművész alkotása, amelyet 1939-ben adományozott a templomnak. A corpus eredeti fafaragványa a szegedi székesegyházban tekinthető meg.

Szent Gellért-ereklye
A templom egy Szent Gellért-csontereklyével büszkélkedhet (kb. 1 cm), amelyet 1946. szeptember 24-én vett át vitéz Kiss Gyula plébános Josephus Nogara érsektől.
A Veres Tibor szatymazi asztalosmester és a Ce Glass munkatárai készítette ereklyetartót 2017. augusztus 20-án, a templom búcsúünnepén állították vissza köztiszteletre.

Magyarok Nagyasszonya kegyszobor
A neogót stílusú, reneszánsz és barokk motívumokkal díszített fenyőfa felépítmény három részből épül fel: vitrin, timpanon, asztal.
A vitrin – eredetileg 3,20 méter magas, szélessége 80 cm – három oldalán üveges, a negyedik oldalon zárt szekrény, belülről a Szűzanya színére, kékre festették. Benne a „hordozható” kegyszobor helyezkedik el. A Magyarok Nagyasszonya 67 cm magas, tiroli fafaragással készült alkotás. A Boldogságos Szűzanya áll, kezében a gyermek Jézussal és jogarral, fején a Szent István király által felajánlott koronával. A szobor kiváló állapotban maradt fenn az elmúlt száz évben, hiszen az üvegvitrin megóvta a párától és a porosodástól. A vitrin bal oldalán fenn réztábla örökítette meg a Jambrik Ipartelep névjegyét. A kinyitható, első üvegajtón az adományozó (Kormányos Márta 1910) és leszármazottja, későbbi felújítója (Kormányos Luca) réz adománytáblája olvasható, illetve két réz gyertyatartó található. A baldachinsátor talapzatán Magyarország címere látható a magyar koronával. A baldachint négy aranyozott oszlop tartja, záródásuk neogót, csipkézett, felfelé magasodó oszlopokban csúcsosodik a magasba. Mária felett csillagokkal megfestett ég látható.
A felépítményt három oldalon timpanon zárja, ezek közepében a Szentháromságot szimbolizáló egyenlőszárú háromszöget záró szirmok láthatók, amelyek középen kört alkotnak, a Teljesség jelképei. A középső timpanon záródása keresztben csúcsosodik ki és tör a magasba. A szekrény tetején négy neogót oszlop helye látható, ezek csak rekonstrukciós eljárással kerülhetnének vissza eredeti helyükre.
A négyszög alakú asztal (anyaga fenyőfa, négy lába bükkfa) szélessége 80 cm.

Szobrok
Avilai Szent Teréz (fa, 150 cm), dr. Pálfy József polgármester ajándéka a templomnak, a posztamenssel együtt
Szent Antal (fa, 120 cm)
Assisi Szent Ferenc (fa, 120 cm)
Jézus Szíve (a kápolna főoltárában, fa, 120 cm)
Jézus Szíve-szobor (fa, 1,5 méter)
Lourdes-i Szűz Mária (fa, 1 méter)

Keresztút – stációk
A templom 14-állomásos dombormű-keresztútját Bicske Karle István szobrászművész készítette 1938-ban.

Üvegablakok
A szatymazi Szent István király templom ólom üvegablaki Zsellér Imre budapesti üvegfestő és mozaikművész alkotásai, amelyek elkészítésére dr. Pálfy József polgármester kérte fel. Zsellér Imre tervezte és alkotta meg többek között a szegedi székesegyház, valamint a pesti ferences, a zugligeti zárda- és az angyalföldi római katolikus templom üvegablakait is.
Az ólomüvegablakok másik tervezője Pór Sándor ólomüvegművész – ő tervezte és készítette a szegedi zsinagóga ablakait is.

Sekrestye:
– Jézus Szíve töviskoszorúval, Mária Szíve, 1939.
Templom:
– Feltámadt Krisztus; rajzolta és festette Pór Sándor (1909); Isten dicsőségére ajándékozta Kopasz Sándor és neje, Frank Eszter, 1909.
– Feltámadt Krisztus; Kardos Julianna szülésznő ajándéka, 1939.
– Mária Szíve; a Pálfy-család ajándéka, 1939.
– Szent József; Dobránszky Károly emlékére özv. Gróf Kálmánné és családja állíttatta, 1939.
– Szent István király; Csermák Béla és felesége, Fáry Luci, 1939.
– Loyolai Szent Ignác; Felsőnemesköttesy Kup Béla és Truskovszky Jozefa ajándéka, 1939.
– Guzsalyból fonalat sodró férfi; Trischler Antal és felesége, Szondy Izabella ajándéka, 1939.
– Szent Imre herceg; Szegehy Ottó és családja adománya, 1939.
– Avilai Szent Teréz; dr. Pálfy József Szeged Szabad királyi város polgármesterének ajándéka, 1939.
– Szent Cecília; Isten dicsőségére, 1939.
A karzat alatt lévő két ólomüvegablak:
– a szatymazi hívek adománya, 1939.

 

 

dr. Pálfy György (1904–1970) szegedi polgármester temetkezési helye
Tóth Róza Ilona és dr. Pálfy József, Szeged polgármestere (1934–1944) fia, 1904. november 26-án született Szegeden. Iskoláit is itt végezte, 1926-ban a Ferenc József Tudományegyetemen államtudományi doktorrá avatták, majd közigazgatási vizsgát tett.
A városházán fogalmazó (1927) lett, majd aljegyző (1935), végül büntetőbíró (1936). A közművelődési ügyosztály munkatársa, 1937-től vezetője, kultúrtanácsnok. 1944. október 8-ától Szeged megbízott polgármestere, 1945. november 19-étől 1947. november 20-áig főispánja; ezt követően polgármester-helyettes.
1948-ban betegsége miatt nyugdíjba vonult. 1952. márciusában Ebesre deportálták. Felesége, Radnóthy Éva színművész (†1977), a Szegedi Nemzeti Színház primadonnája vele tartott. 1953. októberében hazatérhettek, de nem Szegedre – ezért a Pálfy-család szatymazi villájába költöztek. Szegeden hunyt el 1970. október 8-án. Hamvait kérésére a szatymazi templomban helyezték örök nyugalomra.
A columbárium (1970) Tápai Antal szobrászművész alkotása.

 

Isten hazánkért térdelünk elődbe – Szatymazi kibővítés a magyar szentek és boldogok sorával
Egyik legismertebb népénekünk a magyar szenteket sorba vevő, Isten, hazánkért térdelünk elődbe (Hozsanna 293.) kezdetű ének, a magyar szentek himnusza. Dallama Náray György Lyra Coelestis című könyvéből való.
A Szatymazon élő Szabó Gyula 2019-ben kibővítette az ismert éneket 5–9. versszakkal, amelyet 2019. január 2-án a Szeged–Csanádi Egyházmegyei Püspöki Hivatal a PH. 2/2019. számú rendeletében egyházmegyei használatra engedélyezett.

Skip to content