„Nagyságos Püspök Úr! Krisztusban Kegyes Atyám!

Kedves kötelességemnek ismerem Nagyságos kegyes tudomására hozni oly örvendetes eseményt, mely különösen a mai hithideg és a vallás iránt olyannyira közömbös korunkban valóban jóleső érzéssel töltötte el úgy az én, mint híveim szívét. Esperesi kerületemben fekszik a Szeged Felső-központi plébániának fiókközsége Szatymaz, mely a szegedi úri közösségnek nyaraló helye, hol szőlőkben az ott épült villákban töltik a nyári hónapokat.

A Szeged Felső-központi plébános minden második vasárnap kirándul Szatymazra, a szentmise áldozat bemutatására, de kápolna hiányában ez csak az iskolateremben történhetik. Ezen segítendő a nyaraló közösség még a nyáron elhatározta, hogy gyűjtés útján az Úr nagyobb dicsőségére egy kápolnát emel. De bármily nagy volt is a buzgóság és áldozatkészség, a gyűjtés csak nagyon lassan haladt előre, mikor özvegy Keméndy Nándorné, született Drucker Irma Úrnő Őnagysága, kinek városunkban több mint harminc éve a legkitűnőbb hírnévnek örvendő magán leányneveldéje van, és kinek ebben érdemeit királyunk Őfelsége már évekkel ezelőtt az arany érdemkereszttel jutalmazta, elhatározta, hogy intézeteivel a kápolnaépítés ügyét elő fogja mozdítani. Növendékeivel Szeged és vidéke legelőkelőbb családjainak leányaival (80 katolikus és 70 más vallású) folyó hó 9-én a Tisza Szálló nagytermében élő s szavalati előadást rendeztetett, melynek végén gyönyörű élőképben be lett mutatva a czél, melyre az előadás összes befolyó jövedelmét szánta a szatymazi róm. kath. kápolna építésére. Hogy mily kitűnő volt az előadás, a termet zsúfolásig megtöltő több mint 600 főnyi előkelő közönség nem győzte elismerését és háláját kifejezni az intézet tulajdonosnőjének, ki nemcsak ily kitűnő élvezetben részesítette őket, de egyszer s mind alkalmat is nyújtott, hogy Isten nagyobb dicsőségére áldozatot hozzanak. Kegyelmes Atyám! Ismerve nagy méltóságodnak mindenre kiterjedő figyelmét, mely a jót bárhol és bárminő alakban mutatkozzék az, jutalom és elismerés nélkül nem hagyja, és jól tudva, hogy nagy méltóságod főpásztori szívét is bizonyára kellemesen érinti a vallásos buzgóság, és nemes jóságnak ily dicséretes nyilvánulása, kötelességemnek tartottam erről Nagyméltóságú Püspök Urat a legnagyobb alázattal értesíteni.

Magamat nagy méltóságodnak tvábbi kegyeibe ajánlva, fölszentelt jobbját csókolva maradok.

(Szegeden, 1898. február hó 10-én engedelmes fia, Varga Ferencz apát, esperesplébános)

---

„Nagyságos Nagyméltóságú megyéspüspök Úr, Kegyelmes Főpásztorunk!

Szeged város róm. kath. lakossága az ország hason vallású lakói között első helyen áll a tekintetben, hogy szent vallásához minden időben, jóban-rosszban, híven ragaszkodva hitéletét féltékenyen őrizte, s azt úgy a múltban, mint a jelenben, igaz meggyőződésből ápolta. Emez állításunknak és népünknek az üdvözítő valláshoz való ragaszkodásának ékesen szóló bizonyítéka az is, mi szerint hitélete szükségleteinek közvetlen kielégítése céljából nagyméltóságod és hatóságunk támogatása mellett a külterületen is oltárokat emelt. Ámde az Úr tiszteletére és dicsőségére a Szeged alsó- és felsőközpontokon alapított plébániák a város külterületének nagy kiterjedése miatt korántsem elégségesek arra, hogy a tanyai lakosság az Oltáriszentség előtt akkor jelenhessen meg, amikor azt az idő, vagy megélhetési viszonyai engedik, nem pedig azért, mert a tanyai lakosság jelentékeny része úgy a városhoz, mint a központokhoz több óra járás távolságra lakik, mely körülmény őt a templomba járás kötelezettségének hőn óhajtott teljesítésében könnyen magyarázható és érthető okból gátolja. Mindezen okokra való tekintettel a közigazgatásilag, s területileg Szeged városhoz tartozó Szatymazon létesült Szeged felsőtanyai Gazdakör felismervén annak szükségességét, hogy a város és a Felső-központ között lakó hívők vallásos érzületének ápolásáról gondoskodni kell. Hazánk ezeréves fennállásának ünneplése alkalmából elhatározta, miszerint annak emlékére Szatymazon az Úr dicsőségének egy, a viszonyoknak megfelelő kápolnát emel. Eme magasztos lélekemelő czél eléréséhez azonban a kezdeményező Gazdakör erkölcsi és anyagi erői nem elégségesek, más részről az elhatározás egészbeni megvalósítására városunktól, mint erkölcsi testülettől, nagymérvű megterheltetése indokából remélhető nem lévén – elhatároztuk, mi szerint – a város támogatása mellett czélunkat társadalmi gyűjtés igénybevételével iparkodunk elérni, ama jelszóval élve, hogy a szent czélhoz való hozzájárulás vallásos érzékünk és hitünkre az utókornak kegyeletes és nemes czél iránti törekvésre buzdító példa.

Kegyelmes Főpásztorunk! Hogy elhatározásunk mennyire jogosult és indokolt, bizonyítja még ama körülmény, hogy Szatymaz ma már Szeged úri közönsége nagy részének nyaralótelepe, oly annyira, hogy ez év nyarán ott 85 család üdült, intelligens közösségünk vallásossága pedig messze vidéken ismeretes, s így kettős ok, a tanyai lakosság, s a nyaraló közönség lelki érdeke is kívánja azt, hogy legyen Szatymazon az Úrnak hajléka, honnan a hívők imája égbe száll.

Kegyelmes Főpásztorunk! Egyszerű szavakkal, vallásos érzülettől áthatva feltártuk czélunkat, s midőn még kijelentjük, hogy külön lelkészség létesítése szemünk előtt nem lebeg, továbbá, hogy a kápolna építéséhez fél hold terület Zsótér Dezső adománya útján rendelkezésünkre áll. A 6.000 forintnyi építési költséget igénylő tervek bemutatása mellett mély tisztelettel s főpásztorunkhoz való hívői ragaszkodással alázatosan kérjük Nagy Méltóságodat, mi szerint jelzett czélunk elérésében erkölcsi és anyagi támogatásban részesíteni kegyeskedjék.

Nagy Méltóságodnak Kegyelemes Főpásztorunknak hívei – alázatos szolgái:

Szeged, 1898. szeptember 12-én. Dr. Zámbó György építési bizottság alelnök és Csikós József bizottsági elnök”

---

„Tekintetes özv. Keméndy Nándorné született Drucker Irma Úrnőnek, Szeged

A szegedi kerület esperesétől jóleső örömmel értesültem azon dicsérendő, fáradtságot nem kímélő működéséről, mellyel a szatymazi római katolikus kápolna építésében jó hírnevű intézetének növendékeivel közreműködni szíveskedett. Különösen azon fényes ünnepéllyel, melyet folyó hó 9-én rendezett.

Mint Főpásztor, buzgalmáért és fáradozásáért köszönetemet és elismerésemet kifejezem, kérem a jóságos Isten áldását, hogy adjon erőt és kitartást intézetének további felvirágoztatására, hogy a hazának még sok Istenfélő és honleányt neveljen.

Főpásztori áldással.”

---

„Nagyméltóságú Vallás- és Közoktatásügyi Magyar királyi Miniszter Úr!

Szeged Szabad királyi város lakossága, mint ezt a város története is bizonyítja, nem csak hazafiasságban járt elő az ország városai között, hanem vallásos buzgóságban is mindenkor az elsők közé tartozott, hitélete példás, népe erkölcsös volt. Éppen ezen okoknál fogva, másrészt a város külterületének nagy terjedelmére, s arra való tekintettel, hogy annak jó része a várostól annyira távol esik, miszerint a külterületi 30-35.000 fős római katholikus lakosság az év egy részében a várost vagy csak nehezen, vagy egyáltalában nem közelítheti meg, s így templomba nem járhat, lelki szükségletében hiányt szenved. (…)

A Szeged városhoz tartozó felső-tanyai Szatymaz közönsége, mely a felső-tanyai lelkészségtől körülbelül 20 kilométer távolságra esik, átérzete ezen visszás helyzet tarthatatlanságát, miért is az 1898. évben társadalmi úton mozgalmat indított az iránt, hogy Szatymazon egy, a Felső-központi lelkész egyházi hatósága alá tartozó kápolna emeltessék a czélból, hogy ott Isten dicsőítésére, s a hívek hitbuzgóságának kielégítése érdekében hetenként legalább egyszer, vagy esetleg többször is Istentisztelet szolgáltassék, egyházi szónoklatok tarthassanak. Amely magasztos és üdvös azonban, a czél épp oly nehéz annak elérésére, pedig eltekintve a fentebb említett indokoktól, bátrak vagyunk még azt is hangsúlyozni, hogy Szatymaz ma már Szeged város intelligens közönségének nyaralótelepe, hol az elmúlt 1899. évben is az év június havától október haváig közel 100 úri család nyaralt e helyen, és nemcsak a tanyai, de emez úri közönség is sajnos bár, de nélkülözni volt kénytelen az Isten házát.

Nagyméltóságú Miniszter Úr! Daczára annak, hogy Szeged város közönsége az építendő kápolna magasztos czéljaira 50.000 darab téglát adományozott, s daczára annak, hogy a hitbuzgó közönség dicséretes módon adakozott, oly csekély anyagi erőt gyűjthettünk, hogy czéluntól ma is még távol állunk, holott kápolnánk felépítése okvetlenül kielégítendő lelki szükségletet képez, mit igazol ama örvendetes tény, hogy annak létesítését közösségünk mind jobban sürgeti. Tekintettel arra, hogy a város, mint erkölcsi testület nehéz anyagi helyzeténél fogva további áldozatra alig képes. Mély tisztelettel esedezünk Nagyméltóságodhoz, miszerint a Szatymazon mintegy 14.000 korona költséggel tervezett és építendő kápolna czéljaira valamely rendelkezésére álló alapból 600 korona segély adományozni, és azt Jászai Géza Szeged kerületi esperes Úr kezeihez utalványozni kegyeskedjék.

Nagyméltóságodnak alázatos szolgái: Barcsay Károly a Szeged Felső-tanyai Gazdakör elnöke és Csikós Nagy József a Szatymazon építendő kápolna bizottsági elnöke.

Szegeden, 1900. márczius hó 21.”

---

„Kegyelmes Uram!

A Szeged város területén Szatymazon építendő kápolna végrehajtó bizottságának mellékelt folyamodványát Nagyméltóságodhoz, mint kegyelmes megyei püspökünkhöz azon tiszteletteljes kéréssel juttatom át, miszerint azt magas figyelmére méltatni kegyeskedjék. Egyben igazolván részemről azt, hogy a jelzett kápolna a vallásos hithűség szempontjából valódi szükségnek felel meg.

Vagyok és maradok Nagyméltóságodnak legalázatosabb szolgája Dr. Lázár György Szeged város első kerületének országgyűlési képviselője.

Budapest, 1900. április 19-én”

---

„Nagyméltóságú Püspök Úr!

Az érdekelt hívek szíves tudósítása végett tiszteletteljesen van szerencsém nagyméltóságodat értesíteni, miszerint hajlandó vagyok a szatymazi kápolna építési költségeinek részbeni fedezésére a vallási alap jövő évi költségvetése terhére segélyül 600 koronát engedélyezni, mely összeg a jövő évben az esetben fog utalványoztatni, ha igazolást nyer ama körülmény, hogy az összeggel az építési munkálatok befejezhetők is lesznek.

Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását.

Budapesten, 1900. évi április hó 28.

Wlassics Gyula Vallás- és Közoktatásügyi miniszter”

---

„Jászai Géza Úrnak, Esperes Plébános, Szeged-Rókus

Ez év május 19-én kelt intézvény kapcsán további eljárás czéljából értesítem, hogy a Nemzeti Vallás- és Közoktatásügyi Magyar királyi Minisztérium a Szeged szatymazi római katholikus kápolna építési költségeire engedélyezett 600 korona összeget folyó hó 13-án folyósította, mely összeg a kápolnabizottság vezető elnökeinek kellőn bélyegzett nyugtájával a szegedi Magyar királyi Adóhivatalnál felvehető.

Budapest, 1900. július 23.”

---

„Jegyzőkönyv

Felvétetett a Szeged-Szatymazi Gazdakör választmányának 1901. augusztus 11-én tartott üléséből.

Részlet:

Barcsay Károly elnök üdvözölvén a szép számban megjelent tagokat, jelzi, hogy az ülés egyetlen tárgya az augusztus 15-én felszentelendő szatymazi kápolnánál a Kör megjelenése, s a kápolnát felszentelő Megyéspüspök Úr Őméltóságának ünnepélyes fogadtatása – felkéri Vadász Lajos urat, szíveskedjen ezen ügyben javaslatát megtenni.

Vadász Lajos javaslata a következő:

Augusztus 15-én reggeli 6 órától zászló alatt felvonulás 7 órára Jánosszállásra, s a 8 órakor érkező püspököt üdvözli Barcsay Károly a Kör nevében, onnét zászló alatt felvonulás a kápolnához.”

Korabeli hírek

„A szegedi határban lévő szatymazi kápolnát tavaszra megnyitják a híveknek, melyet a nyaralók építtettek. Mihelyt felderül a tavaszi enyhébb idő, hozzáfognak a kápolna belső berendezéséhez is, melyet a szegedi Jambrik Oltárépítő Vállalat végez. A belső festés, a belső burkolás, és az oltár felállítása van még hátra, ezen munkákat befejezvén, pünkösdre felszentelik és megnyitják a hívők előtt a szatymazi díszes kápolnát.”

Kecskeméti Friss Újság, 1901. március 5.

---

„A szegedi határban lévő Szatymaz nyaralótelep közönsége közadakozásból templomot épített, amelyet augusztus hóban szentel föl Dessewffy Sándor Csanád Egyházmegyei püspök, akihez augusztus 4-én 10 tagú küldöttséget vezet László Gyula helyettes polgármester.”

Hazánk, 1901. július 27.

---

„Azt mondják, hogy a gyorsvonat az olyan állomáson, ahol sem föl nem vesz, sem le nem tesz utast, még a püspök kedvéért sem áll meg, annak is csak fütyül, és továbbrohan. Nos, hát úgy látszik, ebben a mondásban nincs igazság, mert nálunk a gyorsvonat, ha a püspök úgy akarja, még Szatymazon is megáll, ahol pedig gyorsvonat még sohasem stációzott.”

Pesti Hírlap, 1901. augusztus 14.

---

„Dessewffy Sándor csanádi püspök Szegednek legkedvesebb nyaralóhelyén, a híres, szép Szatymazon díszes kápolnát szentelt, mely a nyaraló közönség áldozatkészségéből épült.”

Budapesti Hírlap, 1901. augusztus 15.

---

„A szegediek nyaralóhelyén, Szatymazon fényes ünnepségek közepett szentelte föl Dessewffy Sándor megyés püspök az újonnan épült kápolnát. Isten szabad ege alatt dicsérhette csak eddig az Urat a tanyák keresztény népe, míg aztán jótékony lelkek áldozatkészsége megteremtette ezt a hajlékot, amely nem nagy ugyan, de végtére mégis csak ájtatosságra szánt tulajdon fölszentelt Isten háza.”

Alkotmány,1901. augusztus 17.

A kápolnatörténeti dokumentumokat Sutka István szerkesztette

Szatymazi színes film

„1898-ban az igényessé vált nyaralók között felvetődött a kérdés: hol köszönjék meg az Úrnak a mindennapi napsütést, az egészséget adó nyarat? Ebben az időben már gomba módra szaporodtak a kényelmes villák-nyaralók. A Báló-kocsmai találkozók mind népesebbek és gyakoribbak lettek. A nagy Zsótér-birtok fiatal tulajdonosa, a jó kedélyű szatymazi Zsótér Dezső örömmel szemlélte ősi birtoka körül egyre szaporodó vidám városiak nyaralási vágyát. Egy vasárnapi összejövetelen vitatták meg először a kápolnaépítés tervét. A mindig vidám, mozgékonyan szervező Temesváry Ilona pajkosan dobta Zsótér Dezsőhöz az ötletet:

– Van itt magának elég nagydarab földje, hasítson belőle a kápolna részére.

A gavallér Zsótérnak tetszett a kérés, szívesen vállalta:

– Hol szeretné, és mekkora legyen?

– Nyolcat lépek előre, nyolcat oldalt, az út menti ligetben, – egyelőre elég lesz.

– Áll az alku! Megadom. Gyerünk, mérje ki a nyolc lépeseket!

Ez volt a kezdet. Temesváry Ilona hosszú lába (néha ugrott is a rossz nyelvek szerint) jókora helyet mért. Meg volt már a telek, most már csak a pénzt kellett előteremteni az építkezésre.

Tóth Mihály városi főmérnök megtervezte a kápolnát, s még ez év nyarán megrendezték Polgár Lászlóné védnöksége alatt az első szatymazi népünnepélyt. Kicsődült a város apraja-nagyja, a sok szenzációt ígérő ünnepélyre, s dűlt a pénz a templomépítő szent cél javára. 1899-ben a nyári gyűjtések újabb ünnepéllyel, slafrokbállal, gyermekbállal, barackbállal, már oly komoly összegeket eredményeztek, hogy megkezdhették az építkezést. Ez idők rengeteg ötletes vidámságáról irigylendő képeket mutat a sok szatymazi sárgult fotográfia.

1901-ben ünnepélyes keretek között felszentelték a kápolnát…”

Délmagyarország, 1941. augusztus 10.

„A szatymazi kápolna alapkőletétele 1900. június 4-én történik nagy ünnepségek között. Előzetesen Várhelyi József plébános misét mond, ezután kezdetét veszi az ünnepélyes aktus. Csikós Nagy József városi törv. biz. tag ma fenn járt a városházán, és az alapkő letételére meghívta Pálfy Ferencz polgármestert és a tanács valamennyi tagját.”

Szegedi Napló, 1900. május 28.

---

„A megyéspüspök délután 4 óra 6 perczkor elutazott Szegedről Szatymazra. Két órát időzött itt. Szatymazon a kápolna-építő bizottság és a szatymazi Gazdakör fogadta a főpásztort. A vasútnál Barcsay Károly és Csikós Nagy József üdvözölte az érkező egyházfejedelmet. A püspök a vasúttól az épülő kápolnánál Zámbó György dr. városi osztályjegyző üdvözölte a püspököt. A megyéspüspök megtekintette az épülő kápolnát, majd elhelyezte a falban az alapkövet. Elismeréssel szólt a vallásos áldozatkészségről.”

Szegedi Napló, 1900. június 4.

---

„Magasztos szép ünnep színhelye volt ma Pünkösd másodnapján Szatymaz.  A kápolna alapkövét helyezte el nagy ünnepséggel a kápolna építtetését előkészítő bizottság. Az alapkő letételét fényes szertartás előzte meg. A szép ünnep rendkívüli sok embert csalt ki Szatymazra. A vonatok már tegnap hordták ki az embereket a nyaralóhelyre, amely ma feltűnően népes volt. Az ünnepség híre elment a szomszédos tanyákra is, ahonnan aztán seregestől jöttek az emberek a kápolna-ünnepélyre.  A hatóság is képviseltette magát a kápolna alapkőletételi ünnepélynél. A városi urak közül kirándultak erre az alkalomra Pálfy Ferencz polgármester és Zámbó György dr. A szép ünnepély délelőtt 10 órakor kezdődött egyházi szertartással. Várhelyi József alsó központi tanyai plébános szentmisét czelebrált, amelyen jelen volt az összes ünneplő közönség. A misét szentbeszéd követte, amelyet szintén a plébános mondott. A prédikáció után, azonnal megtörtént az alapkő letétele. Mielőtt az alapkövet az épülő kápolnába beillesztették volna, elsőbben elhelyezték benne az építési mozgalom történetét elmondó díszes okmányt, továbbá belerejtették a forgalomban levő érczpénzek egy-egy darabját és a Szegeden megjelent lappéldányok egy-egy legfrissebb számát. A kápolna alapkövét Pálfy Ferencz polgármester helyezte el a kápolnában a következő gyönyörű, magasröptű szavak kíséretében: »Én, mint a város első tisztviselője, leteszem e követ Istennek dicsőségére. Álljon ez az épület fenn az idők végtelenségéig az Isten dicséretére, a vallásos hithűség javára s Szeged város díszére. Égbe emelkedő tornya figyelmeztesse az egymásután következő generációk sorozatát arra, hogy ne csak a földi jókat, hanem a mennyei kincsekért is buzgón foglalatoskodjék, mert csak a mennyekben lakozó Istenbe vetett hit ad az élet minden viszontagsága között a haladó ember lelkének állandó megnyugvást.«”

Szegedi Napló, 1900. június 4.

---

„Odakünn, a szatymazi nyaralók között még mindig dolgoznak a kis kápolna építésén. A külső munkálatokat már hetekkel ezelőtt befejezték, most a díszítési munkálatokra kerül a sor. A kápolnát Kaszta Antal szegedi szobafestő festeti ki, igen csinosan minden díj nélkül. A festést már megkezdették s csupa gazdag aranyozás és ízléseses rajz a kis kápolna belső fala. A kápolna padozata díszes terrazzóból készül. Ezt Landesberg Mór szegedi gyáros készítteti szintén díjtalanul. Ha ezekkel a munkálatokkal meglesznek, hozzáfognak a főoltárhoz, mely góth-stylben készül és minden részes ragyog az aranyozástól és egyéb értékes díszítéstől. A főoltár tervrajzát a jótékony adományozó ma mutatta be Tóth Mihály főmérnöknek.”

Szegedi Napló 1900. november 1.

---

„A kis kápolna már teljesen készen áll, a belső díszítési munkálatokat végzik. Tóth Ferencz birtokos díszes, értékes oltárt ajándékozott a kápolnának s azt a héten szállítják ki Szatymazra. Azontúl gyorsan fog már haladni a kápolna feldíszítése. Egyedül a kápolna tornya áll üresen. A kápolnát építő bizottság 2000 koronáért akart egy kisebb s egy nagyobb harangot vásárolni, de erre nincs szükség, mivel a megyéspüspök megígérte, hogy a kápolna számára ő fogja a harangokat beszerezni.”

Szegedi Napló 1901. március 29.

---

„A szatymazi zöld zsalugáteres nyaralók között fehér, karcsú tornyával készen áll a kis kápolna. Most állítják föl a kápolnában a díszes oltárt, és a szószéket. A megyéspüspök már megrendelte az érczharangot, melyet Temesvárott öntenek. A kis kápolnát a megyéspüspök szenteli föl augusztus 15-én. Ugyanakkor nagy népünnepélyt tartanak Szatymazon. A kápolnaépítő bizottság Csikós Nagy József elnöklete alatt hó 23-án ülést tart, amelyen a népünnepély részleteit határozzák meg.

Fényes ünnepe lesz augusztus hó 15-én a szatymazi közösségnek. A szegediek nyaralóhelyére ezen a napon érkezik meg Dessewffy Sándor megyéspüspök, hogy a már felépült szép kis kápolnát fölszentelje. A szatymaziak már hetek óta készülnek erre a napra s mindent elkövetnek, hogy a kápolna fölszentelése minél nagyobb fénnyel történjék, s hogy az egyházfejedelem jól találja magát Szatymazon. Az egyházfejedelmet küldöttség fogja felkérni arra, hogy augusztus 15-én Szatymazra jöjjön. A küldöttséget 7. hónapja szabadságot élvező László Gyula polgármester-helyettes vezeti Makóra a megyéspüspök elé. A küldöttségben részt vesznek: Polgár Lászlóné, özv. Auer Péterné, László Gyuláné, Polgár László, Zámbó György dr. Barcsay Károly, Temesváry Imre, Tóth Molnár István, Vetró Sándor, Vetró Mihály, Vadász Sándor, Tápay János.”

Szegedi Napló 1901. július 26.

---

„A megyéspüspök a holnapi keresztény ünnepen szenteli föl a szatymazi kápolnát. Reggel fél 8 órakor a főpásztor a kápolnához megy. János-szálláson a megyéspüspököt a szatymazi Gazdakör küldöttsége fogadja s a gazdák érzelmének érdemes szószólója Barcsay Károly lesz. A szatymazi iskolánál a szatymazi hölgyek küldöttsége és a kápolnaépítő bizottság deputácziója üdvözli a püspököt. A nők nevében Polgár Lászlóné, a kápolnaépítő bizottság nevében Csikós Nagy József köszönti a szatymazi földön járó főpásztort. A kápolna fölszentelése délelőtt 8 órakor történik meg. A szabadban egy sátor van felállítva, ahol a püspök egyházi ornátust ölt s innét vonul a kápolnába. Az egyházi szertartásban a főpásztornak a következő szegedi és szeged-vidéki papok segédkeznek: Varga Ferencz apátplébános, Jászay Géza esperesplébános, Várossy gyula országgyűlési képviselő kisteleki plébános, Várhelyi József felsőközponti plébános, Galler József kir. tanító-képezdei igazgató, Sárgay Tamás és Orbán Jáczint adminisztrátorok, Tóth Antal népiskolai felügyelő, Varga Gábor dr. hittanár és Römer Péter igazgató. Az egyházi ünnep végeztével Csikós Nagy József a kápolna építő bizottság elnöke, átadja a kápolna kulcsát László Gyula polgármester helyettesnek, aki a közgyűlés jóváhagyásának fenntartása mellett a kápolnát a bizottságtól a város kegyurasságába átveszi.”

Szegedi Napló, 1901. augusztus 14.

---

Kápolnaszentelés Szatymazon

„Szatymazon, fényes ünnepségek közepett szentelte fel ma reggel Dessewffy Sándor megyés püspök az újonnan épült kápolnát. Isten szabad ege alatt dicsérhette csak eddig az Urat a tanyák keresztény népe, míg aztán jótékony lelkek áldozatkészsége megteremtette ezt a hajlékot, amely nem nagy ugyan, de végtére mégis csak ájtatosságra szánt, tulajdon fölszentelt Istenháza. Az ünnepség fényét nagyban emelte az a körülmény, hogy Dessewffy Sándor megyéspüspök, gyöngélkedő állapota daczára maga végezte a fölszentelést ünnepélyes énekes misével. Az egyházfejedelem ezzel csak újabb ragaszkodásának adta tanújelét Szeged iránt, s itt tartózkodása idején is többször tért vissza, hogy milyen szívesen jön ki Szatymazra. Dessewffy megyés püspök már tegnap este jött ki Szatymazra s itt László Gyula h. Polgármesternél szállt meg. Saját óhajára elmaradt minden fogadtatás s így csupán a nyaraló közönség, köztük sok asszony, leány, vonult ki megéljenezve az érkező püspököt. Reggel Jánosszálláson üdvözölte a püspököt legelőször Polgár László, a szatymazi Gazdakör tiszteletbeli elnöke. A tervezet szerint úgy volt, hogy Barcsay Károly elnök mondja az üdvözlő beszédet, de a szeszélyes időjárás megtámadta az ő egészségét is, így kénytelen volt a mai napot ágyban tölteni. Meleg részvét kísérte az egész nap folyamán a közszeretetben álló elnököt. Jánosszálláson Dessewffy püspök betért Csikós N. József kápolnabizottsági elnökhöz, s vigasztaló szavakat intézett Csikós betegen fekvő lányához.

Kora reggel viharágyúk dörgése jelezte a kápolnaszentelés ünnepét. A szomszédos tanyákról Máriás-lobogók alatt vonult a kápolnához az ájtatos közönség, de nyolcz órára már ott volt a szegedi katholikus közönség, főleg pedig a nyaralók nagy része. Ott voltak a szatymazi nők közül a következők: Polgár Lászlóné, dr. Kószó Istvánné, özv. Szluha Józsefné, Gergely Miklósné, László Gyuláné, Rácz Istvánné, dr. Zámbó Györgyné, Lakatos Mihályné, dr. Márton Józsefné, Furi Konrádné, Heszelényi Józsefné, özv. Tóth Ferenczné, Tóth Ferenczné, Aigner Jánosné, Aigner Józsefné, Pálfy Ernőné, Pálfy Dezsőné, Lugosi Döméné, Fáry Istvánné, Nováky Bertalanné, Gál Jánosné, Vedre Istvánné, Rosinger Károlyné, Kövesi Józsefné, Fehér Jánosné, Nagy Endréné, Bieber Miklósné, özv. Székely Gáborné, özv. Ördög Ferenczné leányaival, Vadász Lajosné, Temesváry Ilonka, Aigner Rózsa, Pálfy Ilona, Pálfy Irén, Bába Aida, Erőskövy Ilonka, Tangl Mariska. Megjelentek ezen kívül: László Gyula h. polgármester, Várossy Gyula országgyűlési képviselő, kisteleki plébános, Bokor Pál és dr. Gaál Endre szenátorok, Koczor János h. főkapitány, Csikós N. József, Wagner Károly, Gergely Miklós, Békefi Antal, dr. Zámbó György, Thomay Nándor, Temesváry Imre, dr. Temesváry Géza, Molnár János, Vadász Lajos. Pontban nyolcz órakor megkondult a kápolna ezüstcsilingelésű harangja, nyomban utána pedig megérkezett négyes fogaton a püspök Wittenberger Antal titkár, pápai kamarás kíséretében. Polgár Lászlóné úrnő üdvözölte a szatymazi nők nevében, köszönetét fejezve ki, hogy személyesen eljött a kápolna fölszentelésére. A kápolna harangjának csengése mellett, úgymond, mindig forró szívvel, kegyeletes hálával fognak visszaemlékezni az egyházfejedelemre. Dessewffy püspök válaszában hangsúlyozza, hogy örömmel látja, miképp vallási ügyekben asszonyok állnak elöl, s az Istenanya segítségével viszik szent ügyeiket diadalra. Köszönetét fejezi ki a szívélyes fogadtatásért, s kívánja, hogy a sok gond, fáradtság ellenszolgálatát családjaik boldogságában leljék fel. Ezután áldást osztva vonult a szabadban felállított sátorba. Útközben, fehérruhás kislányok hintettek rózsalevelet elébe.

A sátorban magára öltötte a püspök egyházi ornátusát, s fényes papi kíséretével a templomba vonult. Kíséretében voltak Vargha Ferencz apátplébános, Jászay Géza esperesplébános, Várhelyi József központi plébános, dr. Kiss János egyetemi tanár, Galler Kristóf képezdei igazgató, Tóth Antal népiskolai felügyelő, Orbán Jáczint és Sárgai Tamás adminisztrátorok, Zvér Endre piarista házfőnök, Cserép Péter konviktusi igazgató és Varga Gábor hittanár. A fölszentelés előbb a külső czeremóniával kezdődött. A püspök megkerülte ima után a templomot, és megszentelte a falakat. Azután bevonultak valamennyien a kápolnába, s ott is elvégezték az egyházi szertartásokat. Erre bevonult a közönség, majd Temesváry Ilonka feldíszítette az oltárt. Dessewffy püspök az oltár előtti székre ült, és onnan mondta el költői szárnyalású szentbeszédét, amelyben dicsérőleg emlékezik meg a szállások lakóiról, akik nem kérdezték, mibe kerül a kápolna, nem panaszkodtak rossz termésről, hanem összehozták filléreiket, és felépítették az Isten házát. Ez a hely lesz ezentúl központja a szellemi életnek, csapások esetén menedék, szenvedések közepett rejtek. Ide jön a tanyai nép, ha az életharczban elvesztette a hitét. A családi meghasonlás itt békülésre vezet, elcsitít minden haragot. Ha elviszi a halál a szív legkedvesebbjét, ez a templom gyógyírral szolgál. Hangsúlyozza, milyen óriási szükség van templomokra. Ez a hely egyesít mindeneket, egyformává teszi az embereket. Áldást kér azokra, akik hozzájárultak a kápolna fölépítéséhez, Isten szeme legyen rajtuk, áldása záporként ömöljön a tanyai népre, földje teremje ajándékát, kertje magvait, ne vessen a nép soha tövisek közé, füve ne száradjon, búzája vesse ki a sarjakat. Meg ne fogyatkozzanak a patak forrásai, mert hisz a tanyai nép elhagyja a gonoszság útját, és Isten hű népe akar lenni. Beszéde végén átadja a püspök a templomot a nyilvános isteni szolgálatnak a régi katholikus üdvözlettel: – Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

Kápolnaszentelés Szatymazon

„Kezdetét vette az ünnepélyes nagymise, melyet a püspök maga czelebrált. Ugyanakkor a kápolnába be nem férő közönségnek Tóth Antal népiskolai felügyelő mondott misét, Jászay Géza esperes pedig szentbeszédet. Mise alatt, Bába Aida, Erőskövy Ilonka, Fáry Erzsi és Nováky Margit kisasszonyok gyűjtést rendeztek a templom javára. Itt említjük meg, hogy Keméndy Nándorné díszes, szép zászlót ajándékozott a Gazdakörnek. Az egyházi ünnep végeztével, Csikós N. József, a kápolnaépítő bizottság elnöke lendületes beszéd kíséretében adta át a kápolna kulcsát László Gyula h. polgármesternek, aki a közgyűlés jóváhagyásának fenntartása mellett, átvette a város kegyuraságába, mert olyan hajlék ez, mely a nép vallásosságának előmozdítását ápolja. A fillérekből összehozott kápolna egyszerű, azonban ízléses épület. Körülbelül 150-200 hívő fér be, de biztató kezdete így is az idők múltával építendő nagyobb templomnak. A remekmű oltárt özv. Nagy Ferenczné ajándékozta. Középen Kovács Jánosnak, a Dugonics Társaság sokoldalú alelnökének festménye díszeleg. Szent Istvánt ábrázolja, mint a kápolna védőszentjét, amint megjelenik a templom ajtajában papjai között, s védelmébe adják neki a szatymazi kápolnát. Szent István király pedig áldólag terjeszti kezét a kis kápolnára. A templom berendezését a következő jótékony adományokból hozták össze: dr. Kószó Istvánné egy díszes nagy csillárt, a Gaál-család örökmécsest, és Lourdes-i Mária szobrot, Temesváry Ilonka oltárterítőt. A kápolna kovácsoltvas áldoztatórácsát Pálfy Ferenc és neje, Tápai Mária 1902-ben készíttette a Hattyasy testvéreknél. Polgár Lászlóné és Fáry Istvánné úrnők 2-2 oltárpárnát, a Nováky-család szószéktakarót, a Kasza-család oltárterítőt, misekönyvtartót, illetve fedezte a festés költségeit. Koczor Rózsi csengőhúzót hímzett, Kass Jánosné úrnő nagyértékű nagy Szűz Mária képet adott, úgyszintén Lugosi Döme is két szentképet, a Babarczy-család felszerelte az oltárt.

Szellős ponyvasátor alatt volt terítve hatalmas patkóalakú-asztalnál a Pártos-féle villa nagy udvarán lakomára, mely 1 órakor kezdődött. Ezen résztvettek: Kállay Albert, Wittenberger Antal pápai kamarás, püspöki titkár, László Gyula polgármester-helyettes, Koczor János főkapitány-helyettes, Bokor Pál és dr. Gaál Endre tanácsnok, Varga Ferencz apátplébános, Széll Ákos kir. közjegyző, a közjegyzői kamara elnöke, Jászay Géza esperesplébános, Várossy Gyula kisteleki plébános, országgyűlési képviselő, Kiss János egyetemi tanár, Cserép Sándor főgimnáziumi igazgató, Tóth Antal népiskolai felügyelő, Zvér Endre piarista házfőnök, Nagypál Kilit alsótanyai plébános, Galler Kristóf igazgató, Sárgay Tamás ferencesrendi főnök, Várhelyi Jószef plébános, Rőmer Lukács, Varga Gábor hittanár, Thomay József evangélikus lelkész, Csikós N, József, Fáry István, dr. Rigó Endre, Szobonya Kálmán, Gergely József százados, Békefi Kálmán, Gál János dr., Tóth Fetrencz, dr. Fráter Gyula, ifj. Gál Ferencz, Kisteleki Ede a szegedi Híradó főmunkatársa, Lugosi Döme, Pálfy Antal, Wagner Károly, Aigner József, dr. Falta Marcell, dr. Kuthy Elek, Zsótér Dezső, Tápai János, Katona József, dr. Zámbó György, Erdélyi Mihály, Nyilassy Sándor festőművész, dr. Pálfy József, Zsák Lajos tanító, Vadász Lajos pusztai rendőrkapitány, Temesváry és Molnár tb. rendőrkapitányok.

Dessewffy püspök lelkes, gyönyörű beszédben éltetvén a magyarok alkotmánytisztelő jó királyát. Az éljenzés lecsillapulta után, rövid néhány perczre állott fel köszöntőre, eljött, – úgymond – hogy lelke gyönyörködjék a tanyai népben, mely hűségét Istene, hazája, királya iránt mindenkor megőrizte. Jámbor ájtatos katholkikus nép maradt, mint őseink; Okos, higgadt, dolgos nép volt mindenkoron. Daczára nehéz körülményeinek, örül, hogy eljött és könyöröghetett Istenhez, hogy ezt a jó népet megáldja és eljött azért, hogy Szeged város megáldja és eljött azért, hogy kifejezze köszönetét. Élteti a püspök a kápolnaíptőbizottság tagjait, ezek közt Csikós N. József elnököt, azután Kállay Albert főispánt, László Gyula h. polgármestert és a szatymazi népet. Lelkesen megéljenezte a társaság a püspököt. László Gyula polgármester-helyettes hosszas magasztalással köszöntötte föl a püspököt a város közönsége nevében és üdvözölte, köszönettel, hogy a szatymazi kápolnát fölszentelte. (Éljenzés.) E köszöntő után, rázendített a 46-dik gyalogezred zenekara, mely az ünnepélyre a fél 2 órai vonattal jött ki. A következő szónok Bokor Pál tanácsnok volt, aki azon hölgyek egészségére emlete poharát, akik a kápolna berendezéséhez hozzájárultak. Pálfy Antal tanyai kapitány szép beszédben emlékezik meg Zsótér Dezső derék szatymazi birtokosról, aki a kápolna területét ajándékozta. Mindazokra, akik a kápolna építéséhez hozzájárultak, emeli poharát. Várhelyi József plébános a szatymazi Gazdakört és építőbizottságot köszönti fel, elsőként Csikós N. Józsefet, Barcsay Károlyt, aki mindannyiunk sajnálatára betegsége távol tart, továbbá Polgár Lászlót. Jászay Géza szép beszédben éltette dr. László Györgyöt, László Gyulát, és Tóth Mihály főmérnököt. Vass Károly poharát emeli a templomépítőkre. Polgár László a Gazdakör nevében köszöntötte föl a püspököt. Széll Ákos, a közjegyzői kamara elnöke, mint református vallású jött el a szép ünnepre. Örömmel üdvözölné a jövőben, ha a szatymazi kápolnát, mint templomot avatják föl külön plébánossal. Beszédet mondtak: Wagner Károly, Csikós N. Jószef, aki Zsák tanítót és Zámbó Györgyöt éltette.

Mindjárt kora délutáni órákban kezdődött a népünnepély, amely a maga tarka-barkaságával, mindenféle szórakoztató fordulataival egészen estig tartott. Szeged nép aszzonyai és leányai közben gyümölcsöt, fagylaltot, süteményt, kávét, szivart, konfettit, képes levelezőlapot, meg számos apróságot árultak. A népünnepély színhelye valóságos méhkashoz hasonlított. Csupa sürgés-forgás, ezernyi jóízű tréfa bohóság. Közben volt mindeféle gyerekjáték, zsákfutás, lisztfúvás, lepényevés. A sorsjátéknál a tehenet egy tanyai tanító felesége nyerte meg.

Dessewffy püspök a délután folyamán, megtekintette kíséretével együtt a népünnepélyt, ahol egyszerre központja lett a sok bájos gyermeknek. Vásárolt is össze mindenfélét, hiszen nem lehetett ellenállni annyi kedves kis zsarolónak. A négy órai gyorsvonat azután megállt Szatymazon, s azzal tovább utazott Budapestre.

A búcsú rendkívüli szívélyes volt. Ezernyi tömeg kísérte ki az egyeházfejedelmet az állomásra, ahol szűnni nem akaró ováczióban volt része. Alig győzte a kézcsókok fogadását, az urak, hölgyek szinte versenyezve siettek vele kezet szorítani. Mikor pedig már megindult a vonat, még mindig tartott a kalaplengetés. Az egyházfejedelem, aki ismételten emlegette, hogy a legkedvesebb emlékei közé fogja sorolni a mai napot, úgy lengette elérzékenyülve a kalapját, mint aki nagyon kedves emberektől búcsúzik. Este táncz fejezte be az ünnepet.”

(Szatymaz, 1901. augusztus 15.)

Dokumentumválogatásunkat azzal a céllal adtunk közre a szatymazi kápolna felszentelésének 120. évfordulója alkalmából, hogy megismerjük, kik alapozták meg a jövőt. Láthattuk őseink kitartását, szorgalmát, összefogását, elköteleződését, Istenbe vetett hitét. Nekünk tudnunk kell, hogy mi mire építhetünk. Jelen antológiában, az épülő kápolna alapkövébe elhelyezett dokumentumot olvashatjuk. Az alapkőbe a bizottság az építési mozgalom történetét elmondó, következő okmányt helyezte el:

„Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Mi, alulírottak, ezennel örök emlékezésül, hogy amidőn 1893-dik évi augusztus havában a »Szeged felsőtanyai Gazdakör« szokásos évi közgyűlését tartotta volna, nemes polgártársunk: Polgár László a kör akkori elnöke azon indítványt terjeszti elő, hogy a Szatymazon nyaraló városi közönség, úgy az e környékbeli külterületi lakosság valláserkölcsi épülése végett, a magyar állam ezeréves fennállásának közelgő évfordulója alkalmából, egy kápolna építésére mozgalmakat megindítani ne késsenek.

Az épp oly hitbuzgósággal, mint lelkesedéssel elfogadott indítvány értelmében a szükséges javadalmak gyűjtése alulírott végrehajtó bizottság által megindíttatván, s e mozgalom úgy Szeged szabad királyi város nemes közönsége, mint annak lakossága, de a magyar klérus kincstár és a főpapok által is anyagilag jelentékenyen támogattatván, elvégre oda vezetett, hogy 1900-dik év márczius havában annak építésére érdemes Tóth Mihály városi főmérnök tervei szerint a szatymazi Zsótér Dezső polgártársunk által felajánlott területen megkezdett, s az ekkor jóravaló polgártársunk Barcsay Károly elnöklése alatt álló »Szeged felsőtanyai Gazdakör« immár vallásos törekvésének eredményét örömmel szemlélheti.

Ugyanazon év június hó 4-dik napján, vagyis a mai napon megtartott szentmise áldozat után, az alapkő a már épülőfélben lévő kápolnába az ájtatos hívek nagy tömegei jelenlétében beillesztetvén, ugyanakkor abban ezen emlékiratot elhelyezni határoztak, minthogy az alábbiak szerint el is helyeztük, megörökíteni kívánva ezzel a kápolna létrejöttének rövid történetét, valamint azt is, hogy ugyanekkor Szent István birodalma trónján Szeged újjáteremtője: dicsőségesen uralkodó I. Ferencz József apostoli király ült, a csanádi egyházmegyét csereneki és tarkeői Dessewffy v. b. t. tanácsos püspök atyai bölcsességgel kormányozta. Szeged szabad királyi város főispáni méltóságát nagykállói Kállay Albert főrendiházi tag, polgármesteri tisztét pedig zákányi Pálfy Ferencz viselte az országgyűlés képviselő házában. A várost Lázár György dr. és Polczner Jenő, a katholikus autonómia szervezésére összehívott kongresszuson pedig Szeged szabad királyi város katholikus közönségét és pedig az első kerületet ugyancsak Lázár György dr., a második kerületet pedig aranyai és szentgerlistyei Gerlinczy Ferencz báró polgártársunk képviselvén.

Amidőn a »szegedi felsőtanyai Gazdakör«, illetve az annak parancsolatából az építésre kiküldött végrehajtó-bizottság Jászay Géza kerületi esperes és Várhelyi József illetékes plébános jelenlétében ezen okiratot a tegnapi napon Szegeden megjelent hírlapok egy-egy példányával, s a forgalomban lévő érczpénzek egy-egy darabjával tartályba foglalva, ezennel beillesztené, azt azon óhajtással teszi, hogy álljon az épület fenn az idők végtelenségéig az Isten dicsőségére, a vallásos hithűség javára s Szeged város díszére, az égbe emelkedő tornya figyelmeztesse az egymás után következő generácziók sorozatát arra, hogy ne csak a földi jókat keresse, hanem lelkében az égi javakkal is buzgón foglalatoskodjék, mert csak a Mennyekben lakozó Istenbe vetett hit ad az élet minden viszontagságai között a halandó ember lelkének állandó megnyugvást.

Kelt Szegeden, Szatymaz kapitányságban, 1900. évi június 4-dik napján.

 

Csikós N. József, az építésre kiküldött végrehajtó bizottság elnöke

Dr. Zámbó György az építésre kiküldött végrehajtó bizottság alelnöke

Zsák József az az építésre kiküldött végrehajtó bizottság jegyzője.”

Ezután következik az aláírások végtelen sora.

A szatymazi lakosság, amely egyházi és polgári közigazgatási szempontból Felsőközponthoz tartozott, már régen hiányát érezte egy külön plébániának, hiszen keresztelések és házasságok bejelentése és egyházi ügyekben Felsőközponthoz kellett fordulniuk. Így a szatymazi Gazdakör és a szatymazi Egyházközség mozgalmat indított, hogy Szatymazon önálló plébániát létesítsenek.

„Az 1924. év karácsonya után, az akkori plébános Niedermayer Antal elhalálozván, a Szeged-felsőközponti plébánosi állás jogilag megüresedett, ami Szatymaz szempontjából alkalmassá tette annak a tervnek megoldását, hogy a felsőtanyai plébánia területéből Szatymaz körzete kihasíttassék és külön plébániává alakíttassék. Ennek a gondolatnak és tervnek megtestesítői Zsák József elemi iskolai igazgató, Báló István szőlőbirtokos, és dr. Fráter Zoltán ügyvéd voltak, akik Várhelyi József pápai prelátus, Szeged-belvárosi esperesplébános megkérdezésével 1925. év január 6-án gazdaköri ülést tartottak, melyen a plébánia felállításának tervét ismertették. A Gazdakör tagjainak figyelmét anyagiakban való támogatására is felhívták. Az előterjesztést nem várt lelkesedéssel fogadta a közgyűlés és amikor Báló István körgazda akkori pénzben 10.000.000 koronát, vagyis 800 pengőt ajánlott fel. A jelenlévők mindegyike tehetségéhez képest adott természetbeni vagy pénzbeli segítséget. E gyűlésből kifolyólag nevezett három lelkes férfiú, Várhelyi József pápai prelátus vezetésével felkereste dr. Glattfelder Gyula megyés püspök Őméltóságát, aki örömmel fogadta a tervet, s megbízta nevezett prelátus urat egy külön egyházközség megalakítására”.

1925. március 8-án Szeged Szatymaz nevű tanyai részén Várhelyi József pápai prelátus elnökletével megalakult a szatymazi római katolikus egyházközség, amelynek 50 tagú képviselő-testületét egyhangúlag választották. Alakuló ülését március 15-én tartotta. Az egyházi elnöki tisztet az új plébános megválasztásáig Várhelyi József pápai prelátus, a világi elnökséget Báló István szőlőbirtokos töltötte be. Az újonnan megalakult egyházi képviselő-testület kérelemmel fordult Szeged szabad királyi város tanácsához, hogy plébániát építhessenek. Szeged város tanácsa elhatározta, hogy készséggel támogatja a szatymaziak e kérését, ám azzal a feltétellel adta meg teljes támogatását, ha a plébánia villaépületét a szatymaziak saját erejükből építik fel – annál is inkább, mert a Fogadalmi templom építése hatalmas összegeket emésztett fel. Az 1925. április 29-én tartott közgyűlést követően – a plébániavilla építésének ügyében – Szatymazra utazott Várhelyi József pápai prelátus, dr. Thuróczy Mihály főügyész, Jakabbfy Lajos főmérnök, akik Báló István világi elnök és Zsák József egyházközségi gondnok kíséretében és jelenlétében a templom melletti városi területből 2 hold területet jelöltek ki az új plébánia épületének.

1926. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén a szatymazi egyházközség nagyszabású népünnepélyt rendezett a plébániavilla épület felépítésének javára. E célból lelkes mozgalom indult el özv. Zsótér Dezsőné, Szvoboda Kálmánné és Nováki Árpádné vezetésével. A népünnepély sikerét dr. Glattfelder Gyula megyés püspök, Várhelyi József pápai prelátus, dr. Kószó István államtitkár, dr. Aigner Károly főispán, dr. Somogyi Szilveszter polgármester és dr. Thuróczy Mihály főügyész védnöksége biztosította. A rendezőség ez alkalommal sorsjegyeket bocsátott ki, ezek megvásárlásával a plébánia épület építését támogatták. Az értékes nyeremények között szerepelt: fejőstehén, szobabútor, borsatu… A talpalávaló zenét a Katonai Parancsnokág Zenekara biztosította. A templomkertben külön csárdát létesítettek, itt magyar ruhás asszonyok és lányok szolgálták fel a szatymazi szőlőbirtokosok borait. A kitűnő paprikást Bogics Rózsi főzte, a zenét cigányzenekarok szolgáltatták. E napon számos programlehetőség közül választhattak a szórakozni vágyók: repülőgép-, autó-, divat-, illetve a szatymazi strandon evezősverseny. A szervezők különdíjat alapítottak a legszebb hölgynek és a legcsúnyább férfinek, akiket tréfából össze is házasítottak.
1927. február 8-án a Belügyminisztérium március 1-jével határozatban hagyta jóvá a szatymazi plébánia szervezését, és egyben elrendelte az (V. számú) anyakönyvi kerület megalapítását. Ezen a napon, dr. Pávó Ferenc tb. tanácsnok és Kleckner Lajos ünnepélyes keretek között nyitották meg a plébániai Anyakönyvi Hivatalt. A képviselő-testület Zsák József szatymazi iskolaigazgatót kérte fel anyakönyvvezetőnek, Simsay István tanítót pedig helyettesének. A hivatalt a plébánia villa épület megépüléséig a templom melletti iskolában helyezték el.

1927. április 24. Kisebb bonyodalom alakult ki a plébánia-villaépület kivitelezése körül, amikor a közgyűlés határozata jogerőre emelkedett, és Báló István vendéglős, az egyházközség világi elnöke és dr. Fráter Zoltán, az egyházközség ügyésze, saját hatáskörben Tápay Dezső építészt bízták meg a plébániaépület tervezésével és kivitelezésével, ám eközben dr. Glattfeder Gyula megyés püspök egy szegedi vállalkozóval ugyanerre kötött szerződést. Így az építendő szatymazi plébániának két lekötött vállalkozója volt – és egyik sem kívánta feladni megállapodásszerű jogait. Úgy döntöttek, hogy bíróságra mennek, hogy eldöntse, a két szerződéses vállalkozó közül melyiknek van joga a munka elvégzésére.

1927. május 1-jén a szatymazi egyházközség képviselő-testülete – Szeged szabad királyi város közgyűlésének döntése értelmében – úgy határozott, hogy a plébánialak saját forrásból és helyi munkaerő igénybevételével épül meg, Tápay Dezső építészt bízták meg az emeletes plébániavilla épület kivitelezésével – így nem a bíróság döntött a vitában. Mindeközben a plébánia építése elkezdődött. „A falak emeleti magasságban emelkednek ki a földből úgy, hogy májusban már tető alá kerül, augusztus 1-jén pedig rendeltetésszerű átadásra kerül.”

1927. május 10-én kettős ünnepet ült Szatymaz. A már tető alatt lévő plébániaépület alapkőletételét vasárnap ünnepelték dr. Aigner Károly főispán, dr. Somogyi Szilveszter polgármester, dr. Kószó István ny. államtitkár, Várhelyi József pápai prelátus, dr. Gaál Endre kulturtanácsnok, valamit a tanács számos tagjának részvételével. Ugyanezen a napon az új temetőnek kialakított temetődombot szentelték fel. Az ünnepség után a vezetőség és a falu népe a Székháton felállított új harangot tekintette meg.

1927. július 4. A régen sóvárgott plébániaépületet átvette a város kegyurasága, hogy ezzel is jelentős lendületet adjon Szatymaz hitéletének. Az ünnepségen dr. Aigner Károly főispán, dr. Somogyi Szilveszter polgármester, Várhelyi József pápai prelátus, dr. Kószó István ny. államtitkár, dr. Tóth Imre kormányfőtanácsos, Thuróczy Mihály főügyész, Molnár József főszámvevő, dr. Fráter Zoltán ügyvéd, Báló István vendéglős, Zsák József igazgató és a szatymazi katolikus hívők sokasága jelent meg. A szegedi bizottság alaposan szemügyre vette a Tápay Dezső építész által tervezett és épített villát. A zárókőbetételnél Kupinczay Ferenc lelkész, plébános, helynök mondott megható beszédet, amelyben kiemelte, hogy első szent királyunk a keresztény és nemzeti gondolatot hagyta a magyar népre örökségül. A nemzetre csak akkor zúdultak a komoly csapások, amikor letért erről az útról. A szatymazi plébánia a keresztény és nemzeti gondolat vára kíván lenni. Ezt követően az okiratot olvasta fel, amit egy bádogdobozban helyeztek el és befalaztak. Az okiratban a szatymaziak elismeréssel adóztak Aigner Károly főispánnak, Somogyi Szilveszter polgármesternek, Kószó István ny. államtitkárnak, Kószó Istvánnénak, Zsótér Ferencnek, Báló Istvánnak, Zsák Józsefnek és mindazoknak, akik a plébániaépületért adományaikkal és munkájukkal áldozatot hoztak.

1927. július 7. A város kegyúri bizottsága dr. Somogyi Szilveszter polgármester elnökletével rendkívüli ülést tartott, amelynek legfontosabb tárgya a szatymazi plébánosi állás betöltése volt. A szatymazi plébániára négyen pályáztak: Kleitsch Mátyás esperesplébános, Virág Vince deszki adminisztrátor, dr. Varga Gábor plébános és Széll József hittanár. A pályázók közül Kleitsch Mátyás visszalépett, mert időközben Kiszombor megválasztotta plébánosának.
A szatymazi egyházközség már korábban Virág Vince deszki adminisztrátor mellett foglalt állást. Ezt a kegyúri bizottság is magáévá tette és ezen ülésen, dr. Dobay Gyula és dr. Tóth Imre hozzászólása után, titkos szavazással Virág Vincét választotta meg Szatymaz első plébánosává. A választás eredményét a kegyúri bizottság dr. Glattfelder Gyula megyés püspöknek terjesztette jóváhagyásra fel. A püspök a jóváhagyási kérelmet július 12-én írta alá, így a választás eredménye jogerőre emelkedett.
Az újonnan megválasztott és kinevezett Virág Vince plébános 1927. július 31-én, háromnegyed 9-kor mutatta be első szentmiséjét a szatymazi hívek előtt. A plébános vonattal érkezett a településre. Az alkalomra a szatymaziak zászlódíszt öltöttek, a hívek templomi lobogók alatt vonultak a vasútállomásra. Az egyháztanács élén Báló István világi elnök fogadta az új plébánost, a nyaralók nevében dr. Kószó István ny. államtitkár és dr. Aigner Károly köszöntötte. Az egybegyűltek ünnepélyes menetben kísérték első plébánosukat a templomba, amelynek ajtajában Zsák József egyházközségi gondnok és Pörzsölt Géza tanítóképzői igazgató a szatymazi birtokosok nevében üdvözölte lelkes szavakkal. Az ünnepi szentmisére a nyaralókból alakult dalkör és gimnazistákból álló zenekar teljesített zenei szolgálatot. A szentmisét követően megtekintették az új plébánia épületét és adták át az új plébánosnak szolgálati helyéül.

1927. augusztus 20. A búcsúi szentmisét követően, az újonnan épült plébániavilla épületét ünnepélyes keretek között felszentelték.