fotó: Terbócs Attila

Szent István Király Plébánia
(L.: 4575, – RK: 2255)
6763 Szatymaz, Kossuth u. 2.
Tel.: 62/283-170
E-mail: szatymazplebania@gmail.com
Plébános: Sutka István

A kápolna főoltárának festménye: Kovács János: Szent István király (1901); olaj, vászon; 2×1 méter

A kápolnát 1901. augusztus 15-én szentelték fel Szent István király tiszteletére. A főoltárképet Zsótér Dezső családja felkérésére 1901-ben festette Kovács János amatőr festő. Az 1938-as kápolnabővítés során új főoltárt emeltek, a korábbi főoltárt ma Jézus Szíve-oltárnak nevezik. A Kovács-képet leemelték, hogy ne legyen két Szent István királyt ábrázoló oltár – 80 év elteltével most visszakerült méltó helyére. Az eredeti, neogót oltárt másoló képkeretet Veres Tibor szatymazi asztalosmester készítette 2018-ban.
A festményen legfelül a Magyarok Nagyasszonya látható az angyalok karában. A főangyal a Magyar Királyság címerpajzsát tartja kezében.
Középen Szent István király (969/980–1038) szerepel jövőbe mutató jobb kezével. Háta mögött az Árpádok piros-fehér csíkos pajzsa neogót posztamensben.
A kép bal oldalán fentről lefelé haladva: Szent Gellért (980–1046) csanádi püspök, Szent Imre (1000–1007 között–1031) herceg első nevelője látható. Háta mögött Dessewffy Sándor (1890–1907) csanádi püspök pásztorbottal a kezében. Szent Gellért mellett a Szentírást tartó Szeged–felsőtanyai részt ellátó minorita szerzetes és kettős kereszttel kezében Németh József (1834–1920) csanádi segédpüspök látható. A kép bal oldalán Zsótér Dezső (1865–1913) és menyasszonya, Temesváry Ilona állnak, utóbbi kezében a család által építtetett kápolna. Lefelé haladva Zsótér Andor 14. gyermeke, Bertalan (†1985), a kép alsó sarkában pedig a 15. gyermek, Zsótér Izabella látható két lányával.
A festmény jobb oldalán fentről lefelé haladva: hímzett díszpalástban Polgár László, a szatymazi Gazdakör alapítója és elnöke. Előtte a Magyarok Nagyasszonya címeres lobogóval Zsák József (1834–1936) tanító, igazgató, a szatymazi Népkör elnöke. Mögötte festetlen alak, kezében Szeged Szabad királyi város címeres zászlója. Előtte karba tett kézzel Barcsay Károly (1841–1913), a Gazdakör református elnöke. A háta mögött szatymazi házaspár látható, előttük térdelő pózban két leánygyermekük, akik vélelmezhetően a szatymazi Gazdasági Népiskola tanulói.

A kibővített templom főoltárának festménye: Szánthó Géza (művészneve: Tapolcai): Szent István király felajánlja Magyarországot a Boldogságos Szűzanyának (1939); olaj, vászon; 2 méter × 1,60 méter

A szatymazi templom főoltárképének megfestésére Toporczy Károly tábornok Szánthó Gézát (1908–1950) kérte fel 1938-ban.
A Tapolcai művésznevű festőművész példaképe, Benczúr Gyula művének, a Szent István Bazilika főoltárképének (Szent István király felajánlja Magyarországot a Boldogságos Szűzanyának) másolatát festette meg.

Mária-oltár
A Mária-oltárt (felépítmény: fa, beton – márványozva) Beleznay Viktor ezredes és családja készíttette.
Az oltárképet (olaj, vászon, 53×45) Fűz Ferenc és neje, Kormányos Erzsébet festtette meg Bihari Emma festőművésszel.

Betlehem-oltár
Németh Kálmán szobrászművész, restaurátor: Szatymazi Betlehem (Kisalag, 1947); hárs; 128×132 cm
A szatymazi Betlehem-oltárt vitéz Kiss Gyula pápai káplán, szatymazi plébános rendelte meg Németh Kálmán szobrászművésztől 1947. július 28-án. A művészi munkát egy orosz hadifogságból hazakerült szatymazi névtelen jótevő adományozta a templomnak, hálából.
Az oltár 1947 december havának karácsonyára készült el, amelyet a művész postai úton, vonattal küldött Szatymazra.

Szószék
A szószék (fa, neogót) készíttetőjének kiléte – mivel neve elhallgatását kérte – örökre titokban marad.

Baldachin
A „papi trónt” a Fráter-család adományozta 1938-ban a kibővített templom számára. Felépítménye 2,20 méter magas, szélessége 3,20 méter. Fenyőfából készült, hármas tagolása a Szentháromságot szimbolizálja.
A két szélső traktusban neogót csúcsíves bemetszés látható. A középső háromszögben végződő elem két faragott korinthusi oszlopon nyugszik. A timpanon záródásában réz feszület helyezkedik el, amelynek ágain az evangélisták jelképeit láthatjuk (Máté – angyal; Márk – oroszlán; Lukács – bika; János – sas). A felépítményhez egy karosszék és két puff tartozik, így alkotnak egy egységet.

Áldoztatórács
A kápolna kovácsoltvas áldoztatórácsát Pálfy Ferenc és neje, Tápai Mária 1902-ben készíttette el a Hattyasy-testvérekkel.
A templom beton és márványozott áldoztatórácsát özv. Báló Jánosné készíttette 1938-ban.

Padok
A kápolna 1938-as kibővítését követően a templom új padjait a hívek összefogásával és adományaiból készítették el. A 34 pad adományozóinak nevét a padok fejrészén, réztáblán örökítették meg.
Bal oldal: Báló István, Kamenszky Béla, Kamocsay Gyula, Vagner Adolf, dr. Tóth Imre, Simsay István, Molnár József, dr. Sőreghy Mátyás, vitéz Molnár Lajos, Vetró József, Bárkányi Ferenc, Jászberényi Antal, Bitó Ferenc, Balogh József és Mihály, Bérczi István.
Jobb oldal: Oberting Mihályné, Báló Istvánné, Király Árpádné, Jézus Szíve Szövetség, Rózsfüzértársulat, özv. Budai Mártonné, Vígh Franciska, Kormányos Juliska, Kondász Sándor, Király Rózsa, Kondász Pál, özv. Gombos Antalné, Oltványi József, Mayer József, „Kishangosok”.

Harangok
A szatymazi Szent István király templom tornyában két harang lakik. A kápolnának (1901) egy harangja (80 kg) volt, amelyet Dessewffy Sándor megyéspüspök szentelt fel. Időközben megrepedt.
Az 1938-ban kibővített templomnak új harangokat öntettek a szatymazi hívek, ezeket dr. Glattfelder Gyula csanádi megyés püspök szentelte fel.
Nagyharang (212,5 kg): Isten dicsőségére és Páduai Szent Antal tiszteletére készült a szatymazi római katolikus hívek áldozatkészségéből dr. Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök Őnagyméltósága egyházkormányzása, és Virág Vince első plébános idejében, az Úrnak 1931. évében. Öntötte: Szlezák László harangöntő, Magyarország aranykoszorús mestere, Budapesten.
Kisharang (102 kg): Isten dicsőségére és Szent Mihály arkangyal tiszteletére meghalt Mihály fiuk emlékére készítette Fűz Ferenc és neje az Úrnak 1931. évében. Öntötte: Szlezák László harangöntő, Magyarország aranykoszorús mesetere, Budapesten.

Orgona – Opus 1252
A szatymazi orgonát Szeged szabad királyi város felkérésére készítette a pécsi Angster Orgonagyár. A harmadikgenerációs, romantikus Angster-orgona 2 manuálos, 26 regiszteres, 1268 sípos, a legkisebb síp hangzóhossza 1 cm, a legnagyobbé 5 méter.
Az egyházközség 2.700, a szatymazi hívek 3.000 pengővel járultak hozzá a kibővített templom új orgonájához. A képviselő-testület kérésére az orgonaépítést dr. Bérczy Béla háziorvos felügyelte Szatymazon, aki mindvégig a szívén viselte feladatát. 1942. augusztus 19-én, a templom búcsúját megelőzően áldották meg ünnepélyes keretek között. Kaló István adminisztrátor ünnepi beszédében kiemelte „dr. Pálfy József polgármesternek, a kegyúrnak lelkes pártfogását, mert 10.000 pengő hozzájárulással ő tette lehetővé, hogy Szatymazon már most olyan orgona létesülhetett, amilyen az egész Csanád egyházmegyében – Szegedet kivéve – sehol nincs, hiszen a szegedi székesegyház orgonáját is az Angster cég készítette el.”
Az ünnepi egyházi ének- és „zeneünnepség” műsora volt:
1. Johann Sebastian Bach: d-moll Toccata és fuga. Orgonán előadta: Antos Kálmán zeneigazgató.
2. Charles Gounod: Ave Maria. Énekelte: Gera István kántor-tanító.
3. Cesare Franck: Fantasia. Orgonán előadta: Antos Kálmán zeneigazgató.
4. Veracini Corti: Largo; Handel-Hubay: Larghetto. Hegedűn játszotta: Erdélyi János hegedűművész.
5. Bossi: Esti dal; Theodore Dubois: In paradisum; Theodore Dubois: Fiat lux. Orgonán előadta: Antos Kálmán zeneigazgató.
6. Dr. Koudela Géza: Magyar Miatyánk. Énekelte: Szkála Andor szatymazi kántor.
7. Liszt Ferenc: Johann Sebastian Bach: Fantasia és Fuga. Orgonán előadta: Antos Kálmán zeneigazgató.

Halott Krisztus szobra
A corpus (test, gipsz, 2 méter) Tápai Antal szobrászművész alkotása, amelyet 1939-ben adományozott a templomnak. A corpus eredeti fafaragványa a szegedi székesegyházban tekinthető meg.

Szent Gellért-ereklye
A templom egy Szent Gellért-csontereklyével büszkélkedhet (kb. 1 cm), amelyet 1946. szeptember 24-én vett át vitéz Kiss Gyula plébános Josephus Nogara érsektől.
A Veres Tibor szatymazi asztalosmester és a Ce Glass munkatárai készítette ereklyetartót 2017. augusztus 20-án, a templom búcsúünnepén állították vissza köztiszteletre.

Magyarok Nagyasszonya kegyszobor
A neogót stílusú, reneszánsz és barokk motívumokkal díszített fenyőfa felépítmény három részből épül fel: vitrin, timpanon, asztal.
A vitrin – eredetileg 3,20 méter magas, szélessége 80 cm – három oldalán üveges, a negyedik oldalon zárt szekrény, belülről a Szűzanya színére, kékre festették. Benne a „hordozható” kegyszobor helyezkedik el. A Magyarok Nagyasszonya 67 cm magas, tiroli fafaragással készült alkotás. A Boldogságos Szűzanya áll, kezében a gyermek Jézussal és jogarral, fején a Szent István király által felajánlott koronával. A szobor kiváló állapotban maradt fenn az elmúlt száz évben, hiszen az üvegvitrin megóvta a párától és a porosodástól. A vitrin bal oldalán fenn réztábla örökítette meg a Jambrik Ipartelep névjegyét. A kinyitható, első üvegajtón az adományozó (Kormányos Márta 1910) és leszármazottja, későbbi felújítója (Kormányos Luca) réz adománytáblája olvasható, illetve két réz gyertyatartó található. A baldachinsátor talapzatán Magyarország címere látható a magyar koronával. A baldachint négy aranyozott oszlop tartja, záródásuk neogót, csipkézett, felfelé magasodó oszlopokban csúcsosodik a magasba. Mária felett csillagokkal megfestett ég látható.
A felépítményt három oldalon timpanon zárja, ezek közepében a Szentháromságot szimbolizáló egyenlőszárú háromszöget záró szirmok láthatók, amelyek középen kört alkotnak, a Teljesség jelképei. A középső timpanon záródása keresztben csúcsosodik ki és tör a magasba. A szekrény tetején négy neogót oszlop helye látható, ezek csak rekonstrukciós eljárással kerülhetnének vissza eredeti helyükre.
A négyszög alakú asztal (anyaga fenyőfa, négy lába bükkfa) szélessége 80 cm.

Szobrok
Avilai Szent Teréz (fa, 150 cm), dr. Pálfy József polgármester ajándéka a templomnak, a posztamenssel együtt
Szent Antal (fa, 120 cm)
Assisi Szent Ferenc (fa, 120 cm)
Jézus Szíve (a kápolna főoltárában, fa, 120 cm)
Jézus Szíve-szobor (fa, 1,5 méter)
Lourdes-i Szűz Mária (fa, 1 méter)

Keresztút – stációk
A templom 14-állomásos dombormű-keresztútját Bicske Karle István szobrászművész készítette 1938-ban.

Üvegablakok
A szatymazi Szent István király templom ólom üvegablaki Zsellér Imre budapesti üvegfestő és mozaikművész alkotásai, amelyek elkészítésére dr. Pálfy József polgármester kérte fel. Zsellér Imre tervezte és alkotta meg többek között a szegedi székesegyház, valamint a pesti ferences, a zugligeti zárda- és az angyalföldi római katolikus templom üvegablakait is.
Az ólomüvegablakok másik tervezője Pór Sándor ólomüvegművész – ő tervezte és készítette a szegedi zsinagóga ablakait is.

Sekrestye:
– Jézus Szíve töviskoszorúval, Mária Szíve, 1939.
Templom:
– Feltámadt Krisztus; rajzolta és festette Pór Sándor (1909); Isten dicsőségére ajándékozta Kopasz Sándor és neje, Frank Eszter, 1909.
– Feltámadt Krisztus; Kardos Julianna szülésznő ajándéka, 1939.
– Mária Szíve; a Pálfy-család ajándéka, 1939.
– Szent József; Dobránszky Károly emlékére özv. Gróf Kálmánné és családja állíttatta, 1939.
– Szent István király; Csermák Béla és felesége, Fáry Luci, 1939.
– Loyolai Szent Ignác; Felsőnemesköttesy Kup Béla és Truskovszky Jozefa ajándéka, 1939.
– Guzsalyból fonalat sodró férfi; Trischler Antal és felesége, Szondy Izabella ajándéka, 1939.
– Szent Imre herceg; Szegehy Ottó és családja adománya, 1939.
– Avilai Szent Teréz; dr. Pálfy József Szeged Szabad királyi város polgármesterének ajándéka, 1939.
– Szent Cecília; Isten dicsőségére, 1939.
A karzat alatt lévő két ólomüvegablak:
– a szatymazi hívek adománya, 1939.

 

 

dr. Pálfy György (1904–1970) szegedi polgármester temetkezési helye
Tóth Róza Ilona és dr. Pálfy József, Szeged polgármestere (1934–1944) fia, 1904. november 26-án született Szegeden. Iskoláit is itt végezte, 1926-ban a Ferenc József Tudományegyetemen államtudományi doktorrá avatták, majd közigazgatási vizsgát tett.
A városházán fogalmazó (1927) lett, majd aljegyző (1935), végül büntetőbíró (1936). A közművelődési ügyosztály munkatársa, 1937-től vezetője, kultúrtanácsnok. 1944. október 8-ától Szeged megbízott polgármestere, 1945. november 19-étől 1947. november 20-áig főispánja; ezt követően polgármester-helyettes.
1948-ban betegsége miatt nyugdíjba vonult. 1952. márciusában Ebesre deportálták. Felesége, Radnóthy Éva színművész (†1977), a Szegedi Nemzeti Színház primadonnája vele tartott. 1953. októberében hazatérhettek, de nem Szegedre – ezért a Pálfy-család szatymazi villájába költöztek. Szegeden hunyt el 1970. október 8-án. Hamvait kérésére a szatymazi templomban helyezték örök nyugalomra.
A columbárium (1970) Tápai Antal szobrászművész alkotása.

 

Isten hazánkért térdelünk elődbe – Szatymazi kibővítés a magyar szentek és boldogok sorával
Egyik legismertebb népénekünk a magyar szenteket sorba vevő, Isten, hazánkért térdelünk elődbe (Hozsanna 293.) kezdetű ének, a magyar szentek himnusza. Dallama Náray György Lyra Coelestis című könyvéből való.
A Szatymazon élő Szabó Gyula 2019-ben kibővítette az ismert éneket 5–9. versszakkal, amelyet 2019. január 2-án a Szeged–Csanádi Egyházmegyei Püspöki Hivatal a PH. 2/2019. számú rendeletében egyházmegyei használatra engedélyezett.

Szent Adalbert volt Vajk keresztelője,
Szent Asztrik püspök koronánk vivője,
Szent Gellért püspök Imre nevelője,
lelki vezetője.

Szent királylányok példamutatása,
Templomépítő hittel buzdulása,
Kolostort épít császárné Piroska,
Őt követte Kinga.

Boldog hitvallók: hazánk büszkesége,
Boldog Gizella Veszprémnek erénye.
Boldog Sebestyén Esztergomnak éke,
Türelem erénye.

Rendalapító Boldog Özséb téged,
Imába foglal összegyűjtött néped,
András, Bonifác, Zombor-hegyi Szentek,
oltárra emeltek.

Hős Apor püspök asszonyokat védett,
Brenner Jánosunk vitte a Szentséget,
lelkeket óvott Salkaházi Sára,
Vigyáznak hazánkra.

(Szabó Gyula – Szatymaz, 2019)

„Nagyságos Püspök Úr! Krisztusban Kegyes Atyám!

Kedves kötelességemnek ismerem Nagyságos kegyes tudomására hozni oly örvendetes eseményt, mely különösen a mai hithideg és a vallás iránt olyannyira közömbös korunkban valóban jóleső érzéssel töltötte el úgy az én, mint híveim szívét. Esperesi kerületemben fekszik a Szeged Felső-központi plébániának fiókközsége Szatymaz, mely a szegedi úri közösségnek nyaraló helye, hol szőlőkben az ott épült villákban töltik a nyári hónapokat.

A Szeged Felső-központi plébános minden második vasárnap kirándul Szatymazra, a szentmise áldozat bemutatására, de kápolna hiányában ez csak az iskolateremben történhetik. Ezen segítendő a nyaraló közösség még a nyáron elhatározta, hogy gyűjtés útján az Úr nagyobb dicsőségére egy kápolnát emel. De bármily nagy volt is a buzgóság és áldozatkészség, a gyűjtés csak nagyon lassan haladt előre, mikor özvegy Keméndy Nándorné, született Drucker Irma Úrnő Őnagysága, kinek városunkban több mint harminc éve a legkitűnőbb hírnévnek örvendő magán leányneveldéje van, és kinek ebben érdemeit királyunk Őfelsége már évekkel ezelőtt az arany érdemkereszttel jutalmazta, elhatározta, hogy intézeteivel a kápolnaépítés ügyét elő fogja mozdítani. Növendékeivel Szeged és vidéke legelőkelőbb családjainak leányaival (80 katolikus és 70 más vallású) folyó hó 9-én a Tisza Szálló nagytermében élő s szavalati előadást rendeztetett, melynek végén gyönyörű élőképben be lett mutatva a czél, melyre az előadás összes befolyó jövedelmét szánta a szatymazi róm. kath. kápolna építésére. Hogy mily kitűnő volt az előadás, a termet zsúfolásig megtöltő több mint 600 főnyi előkelő közönség nem győzte elismerését és háláját kifejezni az intézet tulajdonosnőjének, ki nemcsak ily kitűnő élvezetben részesítette őket, de egyszer s mind alkalmat is nyújtott, hogy Isten nagyobb dicsőségére áldozatot hozzanak. Kegyelmes Atyám! Ismerve nagy méltóságodnak mindenre kiterjedő figyelmét, mely a jót bárhol és bárminő alakban mutatkozzék az, jutalom és elismerés nélkül nem hagyja, és jól tudva, hogy nagy méltóságod főpásztori szívét is bizonyára kellemesen érinti a vallásos buzgóság, és nemes jóságnak ily dicséretes nyilvánulása, kötelességemnek tartottam erről Nagyméltóságú Püspök Urat a legnagyobb alázattal értesíteni.

Magamat nagy méltóságodnak tvábbi kegyeibe ajánlva, fölszentelt jobbját csókolva maradok.

(Szegeden, 1898. február hó 10-én engedelmes fia, Varga Ferencz apát, esperesplébános)

***

„Nagyságos Nagyméltóságú megyéspüspök Úr, Kegyelmes Főpásztorunk!

Szeged város róm. kath. lakossága az ország hason vallású lakói között első helyen áll a tekintetben, hogy szent vallásához minden időben, jóban-rosszban, híven ragaszkodva hitéletét féltékenyen őrizte, s azt úgy a múltban, mint a jelenben, igaz meggyőződésből ápolta. Emez állításunknak és népünknek az üdvözítő valláshoz való ragaszkodásának ékesen szóló bizonyítéka az is, mi szerint hitélete szükségleteinek közvetlen kielégítése céljából nagyméltóságod és hatóságunk támogatása mellett a külterületen is oltárokat emelt. Ámde az Úr tiszteletére és dicsőségére a Szeged alsó- és felsőközpontokon alapított plébániák a város külterületének nagy kiterjedése miatt korántsem elégségesek arra, hogy a tanyai lakosság az Oltáriszentség előtt akkor jelenhessen meg, amikor azt az idő, vagy megélhetési viszonyai engedik, nem pedig azért, mert a tanyai lakosság jelentékeny része úgy a városhoz, mint a központokhoz több óra járás távolságra lakik, mely körülmény őt a templomba járás kötelezettségének hőn óhajtott teljesítésében könnyen magyarázható és érthető okból gátolja. Mindezen okokra való tekintettel a közigazgatásilag, s területileg Szeged városhoz tartozó Szatymazon létesült Szeged felsőtanyai Gazdakör felismervén annak szükségességét, hogy a város és a Felső-központ között lakó hívők vallásos érzületének ápolásáról gondoskodni kell. Hazánk ezeréves fennállásának ünneplése alkalmából elhatározta, miszerint annak emlékére Szatymazon az Úr dicsőségének egy, a viszonyoknak megfelelő kápolnát emel. Eme magasztos lélekemelő czél eléréséhez azonban a kezdeményező Gazdakör erkölcsi és anyagi erői nem elégségesek, más részről az elhatározás egészbeni megvalósítására városunktól, mint erkölcsi testülettől, nagymérvű megterheltetése indokából remélhető nem lévén – elhatároztuk, mi szerint – a város támogatása mellett czélunkat társadalmi gyűjtés igénybevételével iparkodunk elérni, ama jelszóval élve, hogy a szent czélhoz való hozzájárulás vallásos érzékünk és hitünkre az utókornak kegyeletes és nemes czél iránti törekvésre buzdító példa.

Kegyelmes Főpásztorunk! Hogy elhatározásunk mennyire jogosult és indokolt, bizonyítja még ama körülmény, hogy Szatymaz ma már Szeged úri közönsége nagy részének nyaralótelepe, oly annyira, hogy ez év nyarán ott 85 család üdült, intelligens közösségünk vallásossága pedig messze vidéken ismeretes, s így kettős ok, a tanyai lakosság, s a nyaraló közönség lelki érdeke is kívánja azt, hogy legyen Szatymazon az Úrnak hajléka, honnan a hívők imája égbe száll.

Kegyelmes Főpásztorunk! Egyszerű szavakkal, vallásos érzülettől áthatva feltártuk czélunkat, s midőn még kijelentjük, hogy külön lelkészség létesítése szemünk előtt nem lebeg, továbbá, hogy a kápolna építéséhez fél hold terület Zsótér Dezső adománya útján rendelkezésünkre áll. A 6.000 forintnyi építési költséget igénylő tervek bemutatása mellett mély tisztelettel s főpásztorunkhoz való hívői ragaszkodással alázatosan kérjük Nagy Méltóságodat, mi szerint jelzett czélunk elérésében erkölcsi és anyagi támogatásban részesíteni kegyeskedjék.

Nagy Méltóságodnak Kegyelemes Főpásztorunknak hívei – alázatos szolgái:

Szeged, 1898. szeptember 12-én. Dr. Zámbó György építési bizottság alelnök és Csikós József bizottsági elnök”

***

„Tekintetes özv. Keméndy Nándorné született Drucker Irma Úrnőnek, Szeged

A szegedi kerület esperesétől jóleső örömmel értesültem azon dicsérendő, fáradtságot nem kímélő működéséről, mellyel a szatymazi római katolikus kápolna építésében jó hírnevű intézetének növendékeivel közreműködni szíveskedett. Különösen azon fényes ünnepéllyel, melyet folyó hó 9-én rendezett.

Mint Főpásztor, buzgalmáért és fáradozásáért köszönetemet és elismerésemet kifejezem, kérem a jóságos Isten áldását, hogy adjon erőt és kitartást intézetének további felvirágoztatására, hogy a hazának még sok Istenfélő és honleányt neveljen.

Főpásztori áldással.”

***

„Nagyméltóságú Vallás- és Közoktatásügyi Magyar királyi Miniszter Úr!

Szeged Szabad királyi város lakossága, mint ezt a város története is bizonyítja, nem csak hazafiasságban járt elő az ország városai között, hanem vallásos buzgóságban is mindenkor az elsők közé tartozott, hitélete példás, népe erkölcsös volt. Éppen ezen okoknál fogva, másrészt a város külterületének nagy terjedelmére, s arra való tekintettel, hogy annak jó része a várostól annyira távol esik, miszerint a külterületi 30-35.000 fős római katholikus lakosság az év egy részében a várost vagy csak nehezen, vagy egyáltalában nem közelítheti meg, s így templomba nem járhat, lelki szükségletében hiányt szenved. (…)

A Szeged városhoz tartozó felső-tanyai Szatymaz közönsége, mely a felső-tanyai lelkészségtől körülbelül 20 kilométer távolságra esik, átérzete ezen visszás helyzet tarthatatlanságát, miért is az 1898. évben társadalmi úton mozgalmat indított az iránt, hogy Szatymazon egy, a Felső-központi lelkész egyházi hatósága alá tartozó kápolna emeltessék a czélból, hogy ott Isten dicsőítésére, s a hívek hitbuzgóságának kielégítése érdekében hetenként legalább egyszer, vagy esetleg többször is Istentisztelet szolgáltassék, egyházi szónoklatok tarthassanak. Amely magasztos és üdvös azonban, a czél épp oly nehéz annak elérésére, pedig eltekintve a fentebb említett indokoktól, bátrak vagyunk még azt is hangsúlyozni, hogy Szatymaz ma már Szeged város intelligens közönségének nyaralótelepe, hol az elmúlt 1899. évben is az év június havától október haváig közel 100 úri család nyaralt e helyen, és nemcsak a tanyai, de emez úri közönség is sajnos bár, de nélkülözni volt kénytelen az Isten házát.

Nagyméltóságú Miniszter Úr! Daczára annak, hogy Szeged város közönsége az építendő kápolna magasztos czéljaira 50.000 darab téglát adományozott, s daczára annak, hogy a hitbuzgó közönség dicséretes módon adakozott, oly csekély anyagi erőt gyűjthettünk, hogy czéluntól ma is még távol állunk, holott kápolnánk felépítése okvetlenül kielégítendő lelki szükségletet képez, mit igazol ama örvendetes tény, hogy annak létesítését közösségünk mind jobban sürgeti. Tekintettel arra, hogy a város, mint erkölcsi testület nehéz anyagi helyzeténél fogva további áldozatra alig képes. Mély tisztelettel esedezünk Nagyméltóságodhoz, miszerint a Szatymazon mintegy 14.000 korona költséggel tervezett és építendő kápolna czéljaira valamely rendelkezésére álló alapból 600 korona segély adományozni, és azt Jászai Géza Szeged kerületi esperes Úr kezeihez utalványozni kegyeskedjék.

Nagyméltóságodnak alázatos szolgái: Barcsay Károly a Szeged Felső-tanyai Gazdakör elnöke és Csikós Nagy József a Szatymazon építendő kápolna bizottsági elnöke.

Szegeden, 1900. márczius hó 21.”

***

„Kegyelmes Uram!

A Szeged város területén Szatymazon építendő kápolna végrehajtó bizottságának mellékelt folyamodványát Nagyméltóságodhoz, mint kegyelmes megyei püspökünkhöz azon tiszteletteljes kéréssel juttatom át, miszerint azt magas figyelmére méltatni kegyeskedjék. Egyben igazolván részemről azt, hogy a jelzett kápolna a vallásos hithűség szempontjából valódi szükségnek felel meg.

Vagyok és maradok Nagyméltóságodnak legalázatosabb szolgája Dr. Lázár György Szeged város első kerületének országgyűlési képviselője.

Budapest, 1900. április 19-én”

***

„Nagyméltóságú Püspök Úr!

Az érdekelt hívek szíves tudósítása végett tiszteletteljesen van szerencsém nagyméltóságodat értesíteni, miszerint hajlandó vagyok a szatymazi kápolna építési költségeinek részbeni fedezésére a vallási alap jövő évi költségvetése terhére segélyül 600 koronát engedélyezni, mely összeg a jövő évben az esetben fog utalványoztatni, ha igazolást nyer ama körülmény, hogy az összeggel az építési munkálatok befejezhetők is lesznek.

Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását.

Budapesten, 1900. évi április hó 28.

Wlassics Gyula Vallás- és Közoktatásügyi miniszter”

***

„Jászai Géza Úrnak, Esperes Plébános, Szeged-Rókus

Ez év május 19-én kelt intézvény kapcsán további eljárás czéljából értesítem, hogy a Nemzeti Vallás- és Közoktatásügyi Magyar királyi Minisztérium a Szeged szatymazi római katholikus kápolna építési költségeire engedélyezett 600 korona összeget folyó hó 13-án folyósította, mely összeg a kápolnabizottság vezető elnökeinek kellőn bélyegzett nyugtájával a szegedi Magyar királyi Adóhivatalnál felvehető.

Budapest, 1900. július 23.”

***

„Jegyzőkönyv

Felvétetett a Szeged-Szatymazi Gazdakör választmányának 1901. augusztus 11-én tartott üléséből.

Részlet:

Barcsay Károly elnök üdvözölvén a szép számban megjelent tagokat, jelzi, hogy az ülés egyetlen tárgya az augusztus 15-én felszentelendő szatymazi kápolnánál a Kör megjelenése, s a kápolnát felszentelő Megyéspüspök Úr Őméltóságának ünnepélyes fogadtatása – felkéri Vadász Lajos urat, szíveskedjen ezen ügyben javaslatát megtenni.

Vadász Lajos javaslata a következő:

Augusztus 15-én reggeli 6 órától zászló alatt felvonulás 7 órára Jánosszállásra, s a 8 órakor érkező püspököt üdvözli Barcsay Károly a Kör nevében, onnét zászló alatt felvonulás a kápolnához.”

Korabeli hírek

„A szegedi határban lévő szatymazi kápolnát tavaszra megnyitják a híveknek, melyet a nyaralók építtettek. Mihelyt felderül a tavaszi enyhébb idő, hozzáfognak a kápolna belső berendezéséhez is, melyet a szegedi Jambrik Oltárépítő Vállalat végez. A belső festés, a belső burkolás, és az oltár felállítása van még hátra, ezen munkákat befejezvén, pünkösdre felszentelik és megnyitják a hívők előtt a szatymazi díszes kápolnát.”

Kecskeméti Friss Újság, 1901. március 5.

***

„A szegedi határban lévő Szatymaz nyaralótelep közönsége közadakozásból templomot épített, amelyet augusztus hóban szentel föl Dessewffy Sándor Csanád Egyházmegyei püspök, akihez augusztus 4-én 10 tagú küldöttséget vezet László Gyula helyettes polgármester.”

Hazánk, 1901. július 27.

***

„Azt mondják, hogy a gyorsvonat az olyan állomáson, ahol sem föl nem vesz, sem le nem tesz utast, még a püspök kedvéért sem áll meg, annak is csak fütyül, és továbbrohan. Nos, hát úgy látszik, ebben a mondásban nincs igazság, mert nálunk a gyorsvonat, ha a püspök úgy akarja, még Szatymazon is megáll, ahol pedig gyorsvonat még sohasem stációzott.”

Pesti Hírlap, 1901. augusztus 14.

***

„Dessewffy Sándor csanádi püspök Szegednek legkedvesebb nyaralóhelyén, a híres, szép Szatymazon díszes kápolnát szentelt, mely a nyaraló közönség áldozatkészségéből épült.”

Budapesti Hírlap, 1901. augusztus 15.

***

„A szegediek nyaralóhelyén, Szatymazon fényes ünnepségek közepett szentelte föl Dessewffy Sándor megyés püspök az újonnan épült kápolnát. Isten szabad ege alatt dicsérhette csak eddig az Urat a tanyák keresztény népe, míg aztán jótékony lelkek áldozatkészsége megteremtette ezt a hajlékot, amely nem nagy ugyan, de végtére mégis csak ájtatosságra szánt tulajdon fölszentelt Isten háza.”

Alkotmány,1901. augusztus 17.

A kápolnatörténeti dokumentumokat Sutka István szerkesztette

Szatymazi színes film

„1898-ban az igényessé vált nyaralók között felvetődött a kérdés: hol köszönjék meg az Úrnak a mindennapi napsütést, az egészséget adó nyarat? Ebben az időben már gomba módra szaporodtak a kényelmes villák-nyaralók. A Báló-kocsmai találkozók mind népesebbek és gyakoribbak lettek. A nagy Zsótér-birtok fiatal tulajdonosa, a jó kedélyű szatymazi Zsótér Dezső örömmel szemlélte ősi birtoka körül egyre szaporodó vidám városiak nyaralási vágyát. Egy vasárnapi összejövetelen vitatták meg először a kápolnaépítés tervét. A mindig vidám, mozgékonyan szervező Temesváry Ilona pajkosan dobta Zsótér Dezsőhöz az ötletet:

– Van itt magának elég nagydarab földje, hasítson belőle a kápolna részére.

A gavallér Zsótérnak tetszett a kérés, szívesen vállalta:

– Hol szeretné, és mekkora legyen?

– Nyolcat lépek előre, nyolcat oldalt, az út menti ligetben, – egyelőre elég lesz.

– Áll az alku! Megadom. Gyerünk, mérje ki a nyolc lépeseket!

Ez volt a kezdet. Temesváry Ilona hosszú lába (néha ugrott is a rossz nyelvek szerint) jókora helyet mért. Meg volt már a telek, most már csak a pénzt kellett előteremteni az építkezésre.

Tóth Mihály városi főmérnök megtervezte a kápolnát, s még ez év nyarán megrendezték Polgár Lászlóné védnöksége alatt az első szatymazi népünnepélyt. Kicsődült a város apraja-nagyja, a sok szenzációt ígérő ünnepélyre, s dűlt a pénz a templomépítő szent cél javára. 1899-ben a nyári gyűjtések újabb ünnepéllyel, slafrokbállal, gyermekbállal, barackbállal, már oly komoly összegeket eredményeztek, hogy megkezdhették az építkezést. Ez idők rengeteg ötletes vidámságáról irigylendő képeket mutat a sok szatymazi sárgult fotográfia.

1901-ben ünnepélyes keretek között felszentelték a kápolnát…”

Délmagyarország, 1941. augusztus 10.

Skip to content