Szatymaz sorrendben hetedik plébánosa 1978. december 2-án születetett Szegeden. A teológus, mentálhigiénés szakember, kántor, ének-zene szakos tanárt 2006. június 17-én a szegedi székesegyházban szentelte áldozó pappá Gyulay Endre Szeged–Csanádi megyéspüspök. Teológiai tanulmányait a Szegedi Hittudományi Főiskolán, majd a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Teológiai, ezt követően Bölcsészettudományi Karán folytatta, végül a Gál Ferenc Főiskolán szerezte sokadik diplomáját.

Szegeden legendássá váltak a dómbéli, mesékkel és példázatokkal kísért bábos gyerekmiséi. Hat éve került Szatymazra plébániai kormányzóként, 2021-től pedig már plébánosunk. Ezzel párhuzamosan a szegedi Gál Ferenc Egyetem kántor szakának ének-zene tanára és a kispapok nevelője.

Szatymazon a helyi vallástörténet kutatója, a néprajzi és a vallástörténeti értékek ápolója. Hisz abban, hogy Szatymaz Szeged részeként már azelőtt a kultúra és a vallási élet központja volt, hogy önálló községgé vált volna. Vallja, hogy Szatymaz a jövőben is a helyi közösségek összefogásának köszönhetően különleges, egyedi település marad. Aktív lelkipásztori jelenlétén túl a faluközösség egyik alkotó személyiségeként ehhez kíván hozzájárulni. Sikeres pályázatok sorával fejlesztette a templomot és a plébániát, kreativitásának köszönhetően újszerű megoldásokat talál a rendezvények, hittantáborok, művészeti vagy egyháztörténeti kiállítások szervezésében, bonyolításában.

Életfilozófiájának egyik alapja, hogy nem kívánja előírni, mit tegyen vagy mit ne tegyen az ember vagy az emberiség, hanem megmutatja, milyen az, ha Istenbe vetett bizalommal szemlélünk egy problémát, és így keresünk rá megoldást. Azokon a miséken, amelyeken elsősorban az óvodás és iskolás gyermekekhez szól, megnyilvánul vonzalma a mesék világa, a mesékben fellelhető tanulságok tanító ereje iránt. Szereti a verseket és a prózairodalmat, a közösségi ünnepeken is hatásos előadója irodalmi és zenei műveknek.

Szakmai életútja

2006–2007 – Csongrád-Belváros, káplán

2007–2013 – Szegedi Székesegyház (Dóm), káplán

2013–2016 – Szent Gellért Szeminárium, prefektus (tanulmányi-fegyelmi elöljáró)

2016. szeptember 1. – 2020. december 31. – Szatymaz, plébániai kormányzó
2017. január 1-jétől – Szatymaz, plébános

2011–2021 – Gál Ferenc Főiskola kántor szakjának tanára

2011–től – Gál Ferenc Főiskola ének-zene tanára (2021-től Gál Ferenc Egyetem)

Bódis Margit 1953. június 11-én született a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Jászárokszálláson, Bódis Béla, a jászberényi termelőszövetkezet elnöke és Bódis Hermina gyermekeként. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, 1977-ben a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szerzett matematika–fizika szakos tanári diplomát. Egyetlen testvére, Zsuzsanna húga szintén a pedagóguspályát választotta. Fia, ifjabb Csiszár István mérnök–informatikus az ELI kutatóközpontban dolgozik.

Bódis Margit legelső és egyetlen munkahelyei a szatymazi iskolák voltak. 1977. augusztus 16-án a Szatymaz-makraszéki 1–8. összevonású tanyai tagintézményben állt munkába, majd a győriszékibe került. Aktívan részt vett az iskola hagyományainak megteremtésében és a hatékony tanítási módszerek gyakorlati alkalmazásában. Szakmai felkészültségét és tudását nemcsak szaktárgyi területen, a matematika és fizika tanítása során, de a tanulók lelki gondozásában is kamatoztatta.

Miután a tanyai emberektől életre szóló útravalót kapott, 1980. július 1-jétől a belterületi iskolába került. Öt éven át osztályfőnökként adott iránymutatást tanítványainak. Az iskolának 1985-től igazgatóhelyettese, 1994-től igazgatója lett. 2005-ben szakvizsgázott korszerű nevelési-oktatási és tanügyigazgatási ismeretekből. Az évben iskolaigazgató pozícióból 40 év szolgálat után vonult nyugdíjba.

Három cikluson át volt önkormányzati képviselő, a humán és szociális bizottságban dolgozott, hiszen fiatalkora óta vonzotta a közösségért való tenni akarás, a családok hátrányos helyzetének csökkentése és a szociálisan rászorulók segítése. Eredményes munkáját segítette, hogy a tanyavilág lakosságát és területeit is kiválóan ismerte. Mindig olyan kezdeményezésekkel állt elő, ami másoknak örömet, biztonságot előbbre jutást jelentett.

Simsay István 1888. december 1-jén született a sárosmegyei Kormospusztán a helyi erdészetnél gazdasági intézőként dolgozó Simsay István és Udics Mária tizenkét gyermeke közül elsőként. Alsóbb iskoláit Késmárkon végezte, majd 1907-ben Iglón tanítói oklevelet szerzett. Mivel kiválóan beszélt németül és szlovákul, azonnal alkalmazták is.

Az I. világháborúban a 67. közös gyalogezred tartalékos hadnagya, fényképésze volt; képei Az Érdekes Újságban jelentek meg. Négy háborús kitüntetésben is részesült. Tüzértisztként szerelt le, majd a háború után a Felvidékről Csengelére került igazgató tanítónak.

1920-ban költözött Szatymazra, először a győriszéki népiskolában tanított, majd 1926-tól a templommal szemben lévő, akkor Szatymaz 1-nek nevezett intézményben kezdett dolgozni.

Minden egyházi ünnepélyen közreműködött, a kápolnában – a megfelelő képesítés birtokában – a kántori feladatokat is ellátta. Iskolai és egyházi teendői mellett a leventék oktatásában is tevékenyen részt vett. Hároméves zenei tanfolyamot szervezett és tartott a leendő leventéknek, akik a szatymazi ünnepségek zenei műsorát szolgáltatták. 1935-ben a fiatalsággal való foglalkozásának elismeréseként tartalékos főhadnaggyá léptették elő.

Első feleségével, Weinreich Katalin tanítónővel 1920-ban kötött házasságot. Nászukból három leánya, Katalin, Erzsébet és Ágnes született. Felesége korai, 1934. november 16-án bekövetkezett halála után, 1935. október 20-án Tábith Etelka tanítónőt vette feleségül, tőle született István fia. A Simsay-család hat pedagógus tagja tevékeny részese volt a szatymazi népoktatásnak.

Simsay István 1948-ig tanított Szatymazon. 1962. május 22-én bekövetkezett haláláig abban az iskolában élt, amelyet még életében róla neveztek el.

Kormányos László 1972. július 11-én Kisteleken született egy szatymazi parasztcsalád második gyermekeként. Óvodába és általános iskolába Szatymazon járt, majd felvételt nyert a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium speciális kémia tagozatára, amelyet jeles érettségi eredménnyel zárt le. Szülei munkáját tanulmányai alatt is végig segítette családi gazdaságukban.
Életét egészen fiatal gyerekkorától végigkísérte a föld szeretete és a mezőgazdaság iránti érdeklődése, így számára egyenes út vezetett a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karára, ahol 1995 júniusában agrármérnöki diplomát szerzett. 2003-ban a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán jogi diplomát szerzett, és még ebben az évben tanácsadóként kezdett dolgozni a Csongrád Megyei Agrárkamaránál, majd falugazdászként segítette a szatymazi gazdák termelő tevékenységét és eligazodását az adminisztráció világában.
Így került szorosabb kapcsolatba szeretett települése társadalmi életével és szereplőivel. Szakértelemmel és nagy körültekintéssel végzett munkája miatt sokan bíztatták, hogy vállaljon aktívabban szerepet a falu életében, ennek hatására helyi önkormányzati képviselőként és Gyömbér László polgármester mellett alpolgármesterként segítette a falu életét 2002-től.
A 2006. évi helyi önkormányzati választásokon polgármesterré választották. Munkája és a falu szeretete éltette, őszinte odaadással és fáradságot nem ismerve végezte feladatát, ahogyan tette azt falugazdászként is. Mindig a falu fejlődése és az itt élő emberek sorsa volt számára a legfontosabb. Polgármestersége ideje alatt számos közintézmény fiatalodott meg, köztük a Dankó Pista Művelődési Ház és Könyvtár, a Gondozási Központ, az Általános és a Neszürjhegyi Iskola. Több új épülettel is gazdagodott a település: Bölcsőde, Sportöltöző, Rehabilitációs Központ, és bővült az óvoda épületegyüttese is.
A sok munkába vetett energia és idő kézzel fogható eredményeket hozott, eközben magánélete is révbe ért. 2009 tavaszán megszületett Panna, majd 2013 nyarán Bálint nevű gyermeke, akiket feleségével nagy szeretetben, közösen neveltek egészen 2015. január 04-én bekövetkezett halálig.

Szűcs László Hódmezővásárhelyen született 1933. december 02-án. Általános iskolai tanári diplomáját a Szegedi Pedagógiai Főiskolán szerezte földrajz–történelem szakon.
1958. április 19-én érkezett Szatymazra a tököli börtönből, ekkor szabadult az 1956-os forradalomban való aktív részvétele után. Tanítani nem vették vissza, ezért az építőiparban helyezkedett el segédmunkásként; részt vett a Szatymazi Zöldért és a Szegedi Megyeháza építésében. Az építőiparból a postához került, ahol levélkihordóként dolgozott, majd a Szabadság TSZ adminisztrátoraként és a Balástya Zöldmező TSZ agronómusaként tevékenykedett.
Az 1963-as amnesztia évében visszahívták tanítani. Agrárvégzettsége megszerzéséig türelmi időt kapott, de végül együtt tanult és tanított; szaktárgyai mellett megkapta a mezőgazdasági ismereteket is. Felsőtagozatos csoportot tanított az általa vezetett Szirtosi Általános Iskolában 1970-ig, ekkor ugyanis az iskolai létszámcsökkenés miatti körzetesítés révén bekerült Szatymazra, ahol 1990-ig dolgozott.
1990-ben indult a rendszerváltás utáni első polgármesterválasztáson, és 1994-es nyugdíjba vonulásáig polgármesterként tevékenykedett, majd ezt követően még tíz évig képviselőként segítette aktívan az önkormányzat munkáját.

Dr. Lengyel Dezső háziorvos

Dr. Lengyel Dezső háziorvos 1980-ban került községünkbe körzeti orvosként. Munkáját fáradhatatlanul végzi a mai napig a szatymazi lakosok egészségének és gyógyításának érdekében. Amíg a törvényi környezet lehetővé tette, választott képviselőként, bizottsági elnökként aktívan részt vett a helyi közéletben. Dr. Lengyel Dezső orvosi diplomáját 1960-ban szerezte, Szatymazon 1980. október 16-án kezdte meg munkáját.

Lengyel Istvánné dr. nyugalmazott polgármester

Lengyel Istvánné dr. (Dr. Börtsök Kornélia) Szatymazon született 1939. február 28-án. Szülei Ördögh Dalma és Börtsök László, mindketten a község tanítói voltak. Lengyel Istvánné dr. elévülhetetlen érdemei úgy státuszaiban, mint közéleti tevékenységeiben a község és közösség javára válnak.

1958–1990 Szatymaz Községi Tanács

1958–1965 igazgatási előadó

1965–1968 igazgatási csoportvezető

1968–1990 vb. titkár

1990–1994 Kistelek Város Önkormányzata jegyző

1994–2002 Szatymaz Község Önkormányzata – polgármester

2002– nyugdíjas

1969 óta képviselője is volt a község képviselő-testületének

1992 óta vesz részt a civil mozgalomban, több alapítvány és egyesület megalakításában, alapító okiratának elkészítésében. (Szatymazért Alapítvány, Idős Emberek Gondozásáért Alapítvány, Szatymazi Fiatalok Társasága, Közművelődési és Családsegítő Egyesület, Polgárőr Egyesület, Sportegyesület)

Betöltött tisztségei:

Napraforgó Falusi Vendéglátók Alsó Tiszavidéki Közhasznú Egyesülete Szeged – elnök

Fehértói Gazdaképző és Innovációs Alapítvány Szatymaz – ügyvezető

Idős Emberek Gondozásáért Alapítvány Szatymaz – kuratórium tagja

Tagja és segíti:

Szatymazi Nyugdíjasok Egyesülete Szatymaz

Közművelődési és Családsegítő Egyesület

Polgárőr Egyesület Szatymaz

Szatymazi Gazdakör Szatymaz

Kossuth Tivadar 1947. május 9-én született az egykori Jugoszláviában, a vajdasági Törökbecsén. Ikonfestő édesanyja révén korán megismerkedett a festészettel, már 18 éves korában komolyan rajzolgatott. Az iskolában azonban – családja akaratának engedve – asztalosmesterséget, majd kerámiát tanult.
A diploma megszerzése után szülővárosának csempegyárában kezdett el dolgozni, emellett azonban szobrokat és nagyméretű mozaikképeket készített. A 80-as évektől kizárólag festészettel foglalkozott, számos felkérést és meghívást kapott szülőföldjén és szerte a világban, többek között 1992-ben a Svájcban megrendezett Chaplin-fesztiválra. 1993-ban felkérésre készítette el azt a családi címert, amellyel Hans Ohlsen úr képviseltette magát a dán királyi klubban.
A festő 1993 óta él Szatymazon, itt született meg a 12 műből álló „Szegedi ciklus”, valamint „Az Angyalok New Yorkban születnek” című, 2003-ban készült nagyméretű alkotása. Kossuth Tivadar munkáit katalógusok, hazai és külföldi kiállítások, valamint képzőművészeti kiadványok sora jelzi, Franciaországtól az Egyesület Államokon és Japánon és Ausztráliáig.
Képeinek egyik témaköre a gyermekkor élményei körül forog: a tiszai táj, a halászok, a falu élete, a múlt emlékképei a népmesék világát idéző álomszerű víziókban ölt testet. Keresetlen, gyermeki tisztasággal megfogalmazott festői világába átszűrődik a népművészet tiszta formakincse. Festészete nem csupán a naiv művészeti forma nyelvén beszél: képein az emlékek expresszív újraélése párosul az élmények szürreális, álomvilágba vezető vízióival.

dr. Somogyi György

1940. február 28-án látta meg a napvilágot Novi Sadon, Kecskés Julianna és Somogyi Sándor fiaként. Családjával még kisgyermekként Szatymazra költöztek. Először a neszürjhegyi általános iskola, majd a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium tanulója lett, 1958-ban érettségizett. A gödöllői egyetemen agrármérnöki diplomát szerzett. 1964-ben feleségül vette Balogi Irma Kornéliát, három gyermekük született: Norbert, Dalma és Boglárka.
Munkásságát 1963-ban gyakornokként kezdte meg az MTA martonvásári gazdaságában, majd a Dél-alföldi Mezőgazdasági Intézetbe került, ahol kezdeti élettani kísérletei után mind jobban bekapcsolódott a nemesítő munkába. 1966-ban önálló munkába kezdett a fűszerpaprika vízigényével kapcsolatban. Tevékenységét 1969-től tudományos munkatársként folytatta, majd időközben átszervezéssel a Zöldségtermesztési Kutató Intézethez került. 1980-ban a ZKI Fűszerpaprika Kutató Állomás, majd annak jogutódja, a Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Kht. Szegedi Kutatási Osztályának vezetője lett. 1982-ben mezőgazdasági tudományok kandidátusa címet szerzett, dolgozatának címe: „A fűszerpaprika vízigénye és öntözése”.
1982-től az MTA Öntözési és Vízgazdálkodási, valamint a Szegedi Akadémiai Bizottság tagja, részt vett az MTA kertészeti albizottságának munkájában is. 1991-ben újraindította a Szatymazi Gazdakört. 1996-tól számos kutatói tanulmányutat folytatott Spanyolországban és Portugáliában.
Munkássága során közel egytucat állami elismerésre bejelentett fűszerpaprika-fajta nemesítője (többek között: Szegedi 20, Szegedi 40, Szegedi 157, Szegedi 30, Szegedi 80, Szegedi 178, Szegedi 179, Remény, Folklór, Kármin). Az általa nemesített fajták köztermesztésben részesedése eléri az 50 százalékot. A közelmúltban munkatársaival két, elsősorban hajtásban termeszthető fűszerpaprika-hibridet jelentett be (Délibáb, Pickador).
Jelenleg a Fűszerpaprika Kutató-Fejlesztő Kht. tudományos osztályvezetője és négy unoka (Bálint, Emma, Klárika és Zita) büszke nagyapja.

Hargitai Imre

Hargitai Imre 1918. október 7-én született Dombegyházán. Atyja Höhn Ferenc uradalmi gazdatiszt, anyja Hammer Lujza. Elemi iskoláit Izsákon végezte, a tanítóképzőt Kiskunfélegyházán, 1934-ben diplomázott. 1952-ben természetrajz–földrajz szakon tanári oklevelet szerzett.
Először Páhiban, majd sorban Fülöpszálláson, és a Szatmár megyei Tartócon tanított – innen vonult be katonának 1941-ben –, 1945-től Csengelén. 1942. október 24-én kötött házasságot Mag Máriával, akitől Imre és Emese gyermekei születtek.
1951-ben került Szatymazra. 1959. február 16-ától igazgatóhelyettesnek és művelődésiház-igazgatónak nevezték ki. Eredményes és jó munkájáért több elismerésben részesült.

Börtsök László (1910–1992)

Szegeden született 1910. június 8-án; apja Börtsök Lajos, a tanítóképző rajztanára, anyja Lengyel Kornélia. Iskoláit Szegeden végezte, tanítói oklevelét a Szegedi Tanítóképzőben kapta meg 1930-ban. 1954-ben a Debreceni Főiskola levelező tagozatán természetrajz–földrajz tanári képesítést szerzett. 1980-ban arany-, 1990-ben gyémántdiplomát kapott.
Helyettes tanítóként tanított Rúzsán és Szatymazon, majd 1936-ban kinevezett állást kapott a Makraszéki iskolában, megszakítás nélkül itt tanított 35 éven keresztül, 1971-ben történő nyugdíjazásáig. A makraszékiek jelentős része tőle tanult írni és olvasni. 1951-ig egyedül tanított alsó- és felső tagozatban, 45-50 fős osztályokban. Igen jó kapcsolatot épített ki az iskola körzetében lévő családokkal, akik a nehéz időkben gyakran fordultak hozzá tanácsért vagy hivatalos ügyeik intézése kapcsán is.
A makraszéki iskolához történő kinevezésekor kötött házasságot a szintén pedagóguscsaládból származó Ördögh Dalmával, házasságukból László, Kornélia és Miklós gyermekeik születtek. Szatymazon hunyt el 1992-ben.

2005 – id. Barna András
1939. október 9-én született Kiskundorozsmán Barna András gazdálkodó és Veres Mária gyermekeként. Iskoláit Zsombón végezte. 1964-ben kötött házasságot Zádori Ilonával, két gyermekük született: András és Judit. 1967-ben költöztek Zsombóról Szatymazra.
A gazdálkodás iránti szeretetet és szakértelmet édesapjától és környezetétől tanulta meg. Kamenszky Béla bácsi tanítványaként nemcsak az őszibarack-termesztés fortélyait sajátította el, hanem átvette tőle mindazt a szakmai lelkesedést, amellyel mestere meghonosította az őszibarack kultúráját az alföldi homokon. Ma is példaképének tekinti őt és a Frank-testvéreket, akik szintén sokat tettek az őszibarack-termőtáj kialakításában.
Fontosnak tartja az elődök által elkezdett utat, az őszibarack hírnevének öregbítését, ezáltal Szatymaz község jó hírének erősítését. Tevékeny tagja a rendszerváltás után újjászerveződött Gazdakörnek és a Gazdaszövetnek, szakértelmével mindig és mindenkor támogatta és támogatja azokat, akik a gazdálkodás nehéz és rögös útján próbálnak boldogulni. Gyermekeivel és Károly testvérével 20 hektár területen – amelyből 6 hektár őszibarackos – gazdálkodik, remélve, hogy gyermekei továbbviszik az általa megkezdett utat.

Pálmai József (1933–2022)

Pálmai József Szolnokon született 1933. október 9-én. Polgári iskoláit szülőhelyén végezte, majd a Szegedi Főiskola és Egyetem biológia–földrajz szakán szerzett diplomát. Tanítói tevékenységét Forráskúton, a pálosszéki iskolában kezdte. 1959-ben került Szatymazra, és 1993-as nyugdíjazásáig itt tanított, 1960-tól szakfelügyelői feladatokat is ellátott.
Felesége Pálmai Józsefné (Kamenszky Irén) Szatymaz község első díszpolgára, gyermekeik: József és Kassai Sándorné Pálmai Dóra.
Pálmai József kiemelkedő helytörténeti kutatásait rendszeresen olvashatjuk a Mi Lapunk helyi újságban. Jelentős szerepet vállalt a Szatymaz Földje és Népe című monográfia szerkesztésében is.

Frank József (1907–1985)

Frank József szőlő- és gyümölcstermelő Szatymazon született 1907. február 15-én Frank István és Tandari Erzsébet gyermekeként. Az elemi iskola hat osztályát a neszűrjhegyi iskolában járta, már ekkor kitűnt gyors észjárásával és beszédével.Édesapja világháború alatti katonáskodása miatt testvéreivel hamar gazdálkodásra kényszerült. Minden, a termeléssel összefüggő tanfolyamon, előadáson, bemutatón és kiállításon ott volt; gyorsan tanult, a tanultakat pedig még gyorsabban alkalmazta. Újításait mindenkivel önzetlenül megismertette, a hozzá fordulók mindig számíthattak a gyakorlatban is bemutatott tanácsaira. Kísérleti faiskolát hozott létre törzskönyvezett gyümölcsfákkal, új fajtákat vezetett be. Számos technikai újítás is fűződik a nevéhez. 1939-ben szélkerék-termelte árammal világított, a homokra lánctalpas motoros kapát szerkesztett, megújította a permetezés mechanizmusát.
1939. február 15-én Balástyán házasságot kötött Dudás Máriával, akitől Margit lánya született. Szatymazon hunyt el 1985. június 15-én.

2003 – dr. Horváth Imre (1930–1999)

Horváth Imre 1930. június 13-án született Marcaltőn Horváth Pál földműves és Horváth Lujza gyermekeként. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd a pápai Türr István Gimnáziumban érettségizett 1950-ben. 1955. október 8-án kötött házasságot Polczer E. Magdolnával, akitől Piroska és Éva lányai születtek. Állatorvosi oklevelét 1956-ban szerezte meg.
Tápéra nevezték ki, majd 1957. május 1-jétől Szatymazra, ahol nagyban hozzájárult az önálló állatorvosi rendelő létesítéséhez. Tanácstag, majd két cikluson át önkormányzati képviselő volt. Több elismerésben és kitüntetésben részesült. 1991-ben vonult nyugállományba.

Szabó Antalné (Magony Ilona)

Szabó Antalné, született Magony Ilona, 1935. július 25-én született Sándorfalván. Középiskoláit a szegedi Tömörkény Gimnáziumban végezte; már ezekben az években elhatározta, hogy a pedagóguspályát választja élethivatásul, ezért tanulmányait a tanárképző főiskolán folytatta, ahol 1956-ban matematika–kémia szakos tanári oklevelet szerzett. 1964-ben született Antal nevű fia.
A diploma átvétele után a gyermekeket a számok és a periódusos rendszer útvesztőiben próbálta terelgetni, először Pécselyen, majd Csengelén és Balástyán. A 1964-es tanévet a szatymazi általános iskolában kezdte meg, 1992-ben innen vonult nyugdíjba.
Szabó Antalné aktívan részt vett községünk közéletében is, hiszen négy cikluson keresztül tanács-, két cikluson keresztül végrehajtó bizottsági tag volt. Az általános iskolában ifjúságvédelmi felelősként kiemelten foglalkozott a hátrányos helyzetű gyerekekkel.

Deli András (–2016)

Deli András atya 30 évig volt a falu plébánosa. Hivatása révén végigkísérte hívei életét a kereszteléstől az esküvőn át a temetésig.
Sokat tett a gyermekek vallásos és erkölcsös neveléséért, a családok életének segítéséért, az idősek és betegek lelki békéjének megőrzéséért. Az ő érdeme templomunk külső-belső felújíttatása, azóta a Szatymazra érkezőket egy különlegesen szép templom képe fogadja.

Gázser Dávidné (1913–1999)

Gázser Dávidné 1941-ben már bábaasszonyként került Szatymazra. A „Tóth Tóni-féle tanyából” kerékpárral járt a szülő asszonyokhoz. Naplóval igazolhatóan mintegy 1200 szülést vezetett le, és egyetlen gyermekágyas anyát sem veszített el. Előfordult, hogy egy házban több napig is ott maradt a baba megszületését várva, utána tíz napig visszajárt fürdetni. Probléma esetén a szülészeti klinikára is bekísérte az anyákat – a II. világháborúban egy-egy esetben élete kockáztatásával, a földutakon keresztül juttatta el a kismamákat a szegedi kórházba. Életveszély esetén sokszor papot hívott, hogy megkereszteljék az újszülöttet, előfordult az is, hogy ő adta fel az utolsó kenetet.
Havonta járt továbbképzésre a szegedi klinikára a bábaasszonyokkal együtt, ahol dr. Batizfalvi János professzor több alkalommal is megdicsérte munkáját. Az 1959-60-as években körzeti ápolónőnek képezték át, 1975-ig történő nyugdíjba vonulásáig új szakmájában, majd 1979-ig nyugdíjas orvosírnokként dolgozott a körzetben. Munkássága szorosan kötődött dr. Bérczi Bélához, később dr. Bérczi Kálmán és dr. Zlatarov László körzeti orvosok mellett dolgozott.
A Vöröskereszt helyi szervezetének titkáraként szervezte e mozgalmat és az elsősegélynyújtó tanfolyamokat, és tevékenyen részt vett a lakosság egészségügyi felvilágosító és megelőző munkájában is.

dr. Bérczi Béla

Bérczi Béla 1928–1937 között volt Szatymaz község körzeti orvosa, ezt követően a mai Kossuth Lajos utca 6. szám alatt található rendelőben dolgozott Gázsér Dávidné szülésznővel. Körzeti orvosként nemcsak a mai értelemben vett feladatokat látta el, hanem gyermek- és felnőtt, valamint fogorvosi ellátást is végzett, szüléseket vezetett le.
Bérczi doktor bácsit bármikor lehetett keresni. Az idősebb szatymaziak még biztosan emlékeznek arra, hogy a doktor úr – akár vendégségbe, akár moziba ment – mindig magával vitte barna orvosi táskáját, felkészülve a sürgős esetekre. Ha éjszaka keresték is, percek alatt a rendelőben volt, és tette, amire felesküdött. Kismotorjával minden tanyára eljutott. Télen a nagy hóban lovasszánon vitték a betegekhez.
Aktívan bekapcsolódott a község társadalmi életébe, fiatalon a szatymazi dalárda vezetője és a templom ünnepi orgonistája volt. Aktívan részt vett a helyi Vöröskereszt munkájában is.

Pálmai Józsefné, született Kamenszky Irén, munkájával nagyban hozzájárult a szatymazi gyermekek képzésének megalapozásához, hiszen több mint 34 tanévben oktatta és nevelte az alsó tagozatos diákokat. Munkáját mindenkor a precízség, a magasszintű szakmai felkészültség és a gyermekek iránti szeretet jellemezte. A tanulók és szüleik egyaránt szeretettel gondolnak, emlékeznek az általa végzett munkára. Tanítói munkája mellett hosszú éveken keresztül Weigel Endréné pedagógussal együttműködve foglalkoztak a gyermekek szabadidejének hasznos eltöltése kapcsán játékdélelőttök és kulturális rendezvények szervezésével.