Kibéd (Chibed)

Szatymaz testvértelepülése 2000 májusától az erdélyi Kibéd, amellyel az 1995-ben elindított kapcsolatfelvétel óta gazdag kulturális kapcsolatokat ápolunk. Javasoljuk az Erdélybe látogatóknak, hogy keressék fel ezt a Marosvásárhelytől 50 km-re Korond–Szováta–Parajd környékén fekvő barátságos, vendégszerető falut.

A kibédiek ősei valószínűleg a 12. század végén telepedtek meg a területen. Az első történelmi adat a településről 1499-ből és 1503-ból származik (mindkét esetben Kijbedként hivatkoznak rá), majd Kibed (1561), Kybed (1575), és végül Kibéd (1602), hivatalos elnevezése Chibed. A helységnév eredete ismeretlen.

A község a Marosvásárhely–Szováta útvonalon, Sóvárad és Makfalva között, a Kis-Küküllő jobb partján található. Ez a hely tipikusan peremvidék. A folyó felső folyásánál nyílik kapu nyugat felé, az egyre termékenyebb völgy irányába: a szélesedő térség gabonatáblái sárgállanak, és völgylankáin a Kis-Küküllő-menti bortermő szőlőskertek virulnak. Keleti-északkeleti irányban alig pár kilométer távolságra a havasi tájak szépsége gyönyörködtet.

Kibéd lakosainak a száma 1900-2000 fő körüli, zöme magyar nemzetiségű és többsége református vallású, esetleg adventista vagy más felekezetű.

A hagyományos ősi foglalkozás a fő jövedelemforrásként szolgáló földművelés és az állattenyésztés, illetve tradicionális mesterség a fafaragás is. A kisipart a pékség és két cserép- és téglakészítő műhely képviseli. A település legnagyobb vállalkozása a Siltexim Kft. gyapjúfeldolgozó, ahol 100%-os gyapjúterméket állítanak elő.

Kibéden az iskolai nevelés és oktatás a 13. századtól vallásoktatási rendszerben működik. A rendszeres református egyházi oktatás a 19. század elejére teljesedett ki: a század közepén létesült a református fiúiskola, a leányiskola 1889-ben kezdte meg működését. A nevelés és oktatás mai helyszínéül a volt huszárkaszárnya épületei szolgálnak, amelyeket 1873-ban iskolává alakítottak. Az eltelt időben kisebb változtatások történtek rajta.