2025. május 2-án és 3-án az alföldi vidéket járja a 424 247 számú mozdony vontatta nosztalgiaszerelvény.

Szatymaz állomáson május 2-án ünnepélyes, lassú menetben 13 óra után néhány perccel halad át a 424-es vontatta nosztalgiavonat.

A magyar mozdonygyártás folyamatosságának és a trianoni Magyarország magára találásának egyik jelképe lett. A mozdony megalkotásában döntő szerepe volt Láner Kornél (1883–1963), gépészmérnöknek.
Az egykori Magyarország 4949 darab mozdonyából mindössze 1549 mozdonyt hagytak meg, de csak 410 darab mozdony volt üzemképes. Tervezőasztalon már évek óta szerepelt egy nagy méretű mozdony, amelyet az új helyzetnek megfelelően kellett áttervezni. Döntő tényező volt a kisebb fűtőértékű barnaszén kényszerű felhasználása, ugyanis a Zsilvölgyi szénbányákat Románia kaparintotta meg. A „nagyobb teljesítmény rosszabb minőségű szenekkel”, csak a tűztér rostélyfelületének megnövelésével, egyúttal a mozdony méreteinek a növelésével lehetett megoldani. Ugyanilyen probléma volt a tengelynyomás csökkentése, amely ugyancsak a gondos áttervezés következtében 14,4 tonna lett. A megszületett 424-esnek 13 db négytengelyes kocsiból álló gyorsvonatot kellett 90 km/ó sebességgel vontatni, de alkalmasnak kellett lennie a 8-900 tonna tömegű tehervonatok vontatására is. A hosszkazán magasra helyezése pedig a stabilitást növelte. A mozdony életútja valóságos diadalmenet volt. Nem véletlen, hogy a teljesen laikus emberek számára is, ismerősen hangzik a 424-es.

Lapis András

A nosztalgiajáratra Lapis András, a Szatymazon élő szobrászművész egy plakáttal hívja fel a figyelmet. Lapis korábban a Pénzverő Zrt. megbízásából készítette el a Magyar mozdonyok című éremsorozatot.