Kunhalmok kincseiről mesél a szatymazi Kurgán Ház

fotó: Tóth A. Péter

A közelmúltban egy varázslatos turisztikai célponttal gazdagodott Csongrád-Csanád vármegye. A kunhalmok világát megidéző Kurgán Természetvédelmi Bemutatóhelyen különleges természeti értékekkel ismerkedhetünk.

A vármegyeszékhely felől érkezve, a “régi 5-ösön” Szatymaz előtt egy tábla jelzi, hogy az úttól néhány méterre természetvédelmi turisztikai célpont várja az érdeklődőket. A kiállítóhely előzetes bejelentkezés alapján látogatható, de alkalmanként színes programokat kínálnak a vendégeknek.

Vízpartok élővilága

Kitömött madarak, vízparti fészkek, ágas-bogas fák, hód és őzgida. Színes állatsereg várja régóta a természetbarátokat a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság által működtetett Tisza-völgyi Bemutatóházban. Az Alföldre jellemző Klebelsberg-iskolák stílusában épült bemutatóházat még az 1930-as évek végén emelték. A jellegzetes épület eredetileg egy tanyai gazdaság része volt. Itt alakították ki a természetvédők az első bemutatóházat, melyben megismerhetjük a szegedi Fehér-tó élővilágát, valamint az Alsó-Tisza menti táj változásait. Az ártéri erdők és a mezők jellegzetes lakóinak életéről tudhatunk meg számos érdekességet. A legfiatalabb látogatók játékos formában ismerkedhetnek meg a védett madarak és emlősök testfelépítésével, életmódjával.

Az évezredes kurgánok

A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet természeti értékeit a Fehér-tó közelében ma már egy gyönyörű épület is bemutatja. A Kurgán Házat tavaly adták át a nagyközönségnek. A hagyományos kunhalmok formáját idéző dombházban modern kiállítás mutatja be a halmok eredetét és természeti értékeit.

A különleges dombháznak saját biológiai szennyvíztisztító rendszere van. A bejárat előtt egy mesterséges tó és egy tenyérnyi félsziget nyújt menedéket az élőlényeknek. A tavacskának más fontos funkciója is van: a megtisztított szennyvíz folyik bele. A tó és közvetlen környezete szépen fejlődik, a hínáros víztükörben hanyatt úszó poloskák és szitakötő lárvák mozognak, a vízben halak élnek.

A különleges dombházba lépve varázslatos látvány fogadja a vendégeket. A falakon színes festmények, a nagyobb teremben egy széles, üvegezett ablaksor biztosítja a természetközeli hangulatot. A kurgánok világát részletesen bemutató helyiségben Kuvik Kornél kalauzol bennünket.

 

A kunhalmok vagy kurgánok száma napjainkra alaposan megcsappant. Egy részüket a természet alakította ki, de többségük a kutatók szerint ember alkotta képződmény. Évezredek során számos település épült ugyanarra a területre, melyek nyomai egymásra rétegződtek. Az ilyen halmokat a szakemberek telleknek nevezik.

Az alföldi kunhalmok kora az egyiptomi piramisokéval vetekszik. Az első ilyen dombokat egy ázsiai népcsoport tagjai építették, később számos más nép – köztük a szarmaták, az avarok és a hunok, honfoglaló őseink – is így temetkezett. A kurgánok építése során a gödörsír fölé a környező gyepterületekről hordták össze a talajt, általában csak a felső 20-30 centimétert. Az építés során így áthordták a növényeket, azok magvait és gumóit is, ami kedvezett a gyep újjáéledésének.

A sírhalmok szakrális szent helyek. Hasonló kunhalmok legépebben Mongóliában és Kazahsztánban maradtak fenn, de nálunk is több ezerre tehető még mindig a számuk. A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben is jó pár megmaradt, melyeket korábban nyilvántartásba vettek a kutatók. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság működési területén 150 körüli a számuk. A legnagyobb hazai kunhalom a békésszentandrási Gödényhalom, amely közel tizenegy méterre emelkedik ki a környezetéből.

Sokszínű élővilág otthona

Nem véletlen, hogy Kuvik Kornél a kiállítás „mesebeli tárlatvezetője”, a ragadozó ezer szállal kötődik a tájhoz. A kuvik nagyon szeret a tanyáknál megtelepedni, ragaszkodik a fészkéhez. A korom sötétben világító tanyasi ablakok terített asztalt kínálnak számára a repkedő rovarokkal.

A halmok természetvédelmi jelentősége óriási, hiszen hozzájárulnak a biodiverzitás megőrzéséhez, különleges mikroklímát és változatos élőhelyeket nyújtanak a növény- és állatvilág számára. Gyakran természetközeli állapotban maradt löszgyep-biotópokat találunk rajtuk, amelyek ritka és védett növényfajok élőhelyei.

A tavaszi hérics és a tátorján mellett számos szegfűféle, valamint sáfrányok, selymes boglárka és agárkosbor virul a napsütötte gyepeken. A halmokon fokozottan védett rovarok, hüllők, madarak és kisebb emlősök élnek, amelyek a környező táj átalakítása miatt máshol már nem találhatók meg. A madárvilág is rendkívül változatos itt, a halmok búvó- és költőhelyként szolgálnak tollas barátainknak.

Megszakítás