Lippai József Jánosné Marika 1957. január 7-én született, gyermekkorát Forráskúton töltötte. Férjhez menetele után költözött Szatymazra, ahol a mai napig is él. Két felnőtt, diplomás gyermeke van és kétszeres nagymama.

Szegeden a Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban érettségizett.

2023. december 31-én fejezte be orvosírnoki munkáját, amelyet 37 éven át végzett Szatymazon, a II. számú háziorvosi körzetben. Egészségügyi pályája dr. Zlatarov László mellett indult, akire a mai napig őszinte szeretettel emlékszik. Egy átmeneti időben a két háziorvosi praxis betegeit egyedül dr. Lengyel Dezső látta el, így vele és munkatársaival is közvetlen munkakapcsolatba került. 1988-tól hat éven át dr. Komáromi Zoltánnal dolgozott.

1994 október 1-én került a II. számú praxisba dr. Lengyel Andrea háziorvos, akivel nyugdíjba vonulásáig, azaz kicsivel több mint 29 évig voltak munkatársak. Kissé viharos háziorvosváltást követően kezdődött akkor a munka, de kölcsönösen nem foglalkoztak ezekkel, tették a dolgukat. És a 29 év alatt mindennap tették, újra és újra erőt merítve egymásból, a munkatársakból, a betegekből, a sikerekből, és tanulva az esetleges kudarcokból is.

Marika az állandóságot, a biztonságot jelentette a 37 év alatt mind a betegek, mind a munkatársak számára. Mindig számíthattak a munkatársai a bölcsességére és a józan gondolkodására, a hozzá forduló betegek pedig az empátiájára és gondoskodó szeretetére.

Munkáját teljes odafigyeléssel, pontosan, precízen végezte, minden problémánál a legpraktikusabb megoldást keresve. Sosem a munkaidőnek volt számára vége, hanem a feladatokat fejezte be.

A díj hivatalos átadása 2024. július 12-én

Kezdetektől részt vett a már hagyományosnak mondható őszi Egészséghét szervezésében, lebonyolításában. Ötleteivel, praktikus tanácsaival és nem utolsósorban szabadideje terhére végzett önkéntes munkájával segítette, hogy a rendezvény évről évre sikeres legyen.

Fáradhatatlan munkaerő volt a járványok idején is, hiszen pályája során nem csak a Covid-pandémia zajlott, hanem influenzajárványok és egyéb tömeges fertőző betegségek is kihívást jelentettek a rendelésnek.

A napi gyógyító munka mellett mindig örömmel vett részt azokban a feladatokban, amelyekben a betegség megelőzés kapott hangsúlyt. A közel 40 év alatt aktív résztvevője volt szűrővizsgálatok, prevenciós projektek lebonyolításának.

A II. számú praxis a Szegedi Tudományegyetem oktató praxisa. Számtalan orvostan- és főiskolai hallgató, illetve rezidens töltötte itt a gyakorlatát. Mindannyiukat szeretettel fogadta és számíthattak rá, szívesen foglalkozott leendő kollégáival.

A nyugdíjba vonulását megelőző hetekben elrendezte az eltelt 37 év dokumentációját , az irattárat kiselejtezte, a kartonokat rendbe rakta. A munkakörébe tartozó feladatokat precízen átadta, megmutatta utódjainak. Számára mindez annyira természetes volt.

Igazi csapatember. Mindig rendkívül fontosnak érezte, hogy a szatymazi alapellátás résztvevői egy jó közösséget alkossanak, együtt gondolkodjanak, ne egymás ellenfelei legyenek, hiszen mindannyian a község lakosaiért dolgoznak. S milyen jó az, ha ezt együtt csinálhatják, ha egymást segítve teszik.

Magánéletében is ezek az elvek vezérlik, hiszen a kezdetektől fogva aktív tagja a Szatymazi Nőegyletnek, számtalan rendezvényen találkozhattunk Vele.

Sokat köszönhetünk Önnek. Kitartott az egyre nehezebb helyzetben levő egészségügyben, a nehezebb időkben is helyt állt a betegek mellett, mindvégig jó kolléga volt. Úgy gondoljuk, hogy az itt jelenlévők is mindig számíthattak Önre.

Köszönjük ezt a 37 évet minden szatymazi nevében! Kívánjuk, hogy valóban hosszú, egészségben eltöltött nyugdíjas évei legyenek!