Aki lemaradt tavaly a szatymazi őszibarackfesztivál első magyar otthonkakiállításáról és a Szőke András műelemzésével kísért revüről, most Szegeden is láthatta Szőkét és a műszálas tündéreket. Ha nem hitte volna, hogy egy otthonkabemutatón előkerülhet Michelangelo, Vasarely, a buddhizmus vagy éppen Andy Warhol, tévedett – ezzel a felütéssel kezdődik Farkas Judit helyszíni tudósítása a szeged.hu portálon.
Szőke András és a műszálas tündérek – ez akár egy mese címe is lehetne, de a produkció, amit szombaton is láthattunk, inkább műelemzéssel és kortörténeti kitekintéssel kevert stand up volt. Az otthonkát szinte mindenki ismeri: a mai gyerekek talán már kevésbé, de ők is láthatták a dédin a műszálas köpenyt, ami eredetileg a ruhát hivatott megvédeni a napi meló szennyétől, pont mint az iskolaköpeny. Aztán gyakorlatilag önálló ruhadarab, egyfajta munkaruha lett belőle. Főleg nyáron, amikor sokszor csak fehérneműt húztak alá az asszonyok: ezt a szentesi születésű Szőke András, a stand up műfaj egyik hazai elindítója is kiemelte otthonka-elemzésében. Mert oké, hogy megvédte a ruhát, de ahogy azt magam is tapasztaltam gyerekkoromban – Juditka, húzd fel ezt az otthonkát, meggyes lesz a ruhád, sose szedjük ki a foltot, mondta a mamám meggymagozás előtt nagy bánatomra –, ha kicsit melegebb volt, már bele lehetett rohadni.
Számomra hordhatatlan műszálas alapanyaga volt azonban a nagy előnye is: nagyon könnyen lehetett tisztítani, foltot szinte semmi nem hagyott rajta, gyorsan megszáradt. Na meg bele lehetett tenni a zsebébe egy fél téglát, akkor sem szakadt ki.
Ha meg mégis, mondta Szőke András, arra is volt megoldás, az otthonkára kötött kötény.
Nem ez volt az első alkalom, amikor ennyi otthonkával szembesültem egy helyen: nem a gyerekkori szüretekre gondolok most, hanem arra, hogy ott voltam tavaly a szatymazi őszibarackfesztiválon, amikor ez a történet elkezdődött. Kémeri Attila kultúrkubikosé volt az ötlet, hogy a fesztivál keretében rendezzék meg az első magyar otthonka-kiállítást: nem csak a helyi lakosok voltak benne a mókában, még Győr-Moson-Sopron megyéből is érkezett küldemény, miután szétfutott a sajtóban a felhívás. Elképesztő mennyiségű otthonka lógott a szatymazi Dankó Pista Művelődési Ház udvarán felakasztva a falak mentén, és tényleg lehetett látni, ami cél is volt a kiállítással, a műanyag mintázatok végtelen variációit, színkombinációit.
A „klasszikus” apró virágos és pöttyös modellek mellett kaptak olyanokat is, amiket mintha egy goafesztivál dekorációjának készítettek volna. A színösszeállítások is meredekek: ha nem olyan anyagból lennének, amilyenből, kapna némelyiken a mai pszichedelikus bulik közönsége is. Pedig sok darab megvan 60 éves is, ami nem látszik rajtuk. Kíváncsi vagyok, hány ezer év alatt bomlanának el.
Sok, főleg szatymazi nő vállalta a beöltözést is, és örültem, hogy akkor arról az eseményről nem kellett írnom, mert lefoglalt a sírva röhögés, miközben Szőke András a maga stílusában a retro ruhadarabokat elemezte. A szatymazi otthonkakiállítás és revü aztán utazó produkcióvá nőtte ki magát. Szerepeltek a Fábry-showban, egy míves otthonkaválogatás a szegedi No Milk Todayben is látható volt szilveszter környékén, most pedig elhozták a revüt a Tisza partjára is.
Kattintson képünkre, nézze meg Farkas Judit galériáját!
