Vasárnap délelőtt a reggeli mise után avatták fel a szatymazi templomkertben a meg nem születetett gyermekek emlékművét. Az emlékhely megvalósítása a civil összefogás szép példája: a terveket a Szatymazon élő szobrász, Lapis András készítette, az emlékmű a Ceglass gyárában készült, a felállítás költségeit a Szatymazért Alapítvány és az Önkormányzat biztosította.
A Gyertyaláng katolikus énekkar felvezetője után Feketéné Bárkányi Ilona művelődési ház igazgató Szabó Andrea szövegét olvasta fel. Barna Károly polgármester beszédet mondott, majd Lapis András szobrász, Szabó Andrea ötletgazda, és Varga Gusztáv a CeGlass igazgatója leleplezték az emlékművet.
Az avató ünnepségen Barna Károlyné iskolaigazgató verset mondott, majd dr. Kiss-Rigó László püspök felszentelte az emlékművet.
Ma Magyarországon minden 4. várandósság vetéléssel végződik. Perinatális gyászról akkor beszélünk, ha valaki a várandósság alatt korai időben, akár már szülés előtt – vagy a szülés után 168 órával veszít el magzatot vagy a csecsemőt. Ma Magyarországon nem illik erről beszélni. A gyászt egyébként sem tudja kezelni a társadalom, a gyászolót még akkor sem akarják megérteni, amikor egy idős szerettét veszíti el. A perinatális gyász pedig egyenesen tabu téma. Ezek a nők nagyon sokszor titkolják várandóságukat, főleg, ha már vesztettek el magzatot. Minden egyes percben rettegnek, féltik a bennük növekvő életet. És amikor újra megtörténik velük, akkor ott maradnak teljesen egyedül a gyászukkal. Szerencsések, ha a családban van támogató közeg, de sok esetben a szűk család sem érti meg, hogy mit sirat egy meg nem született „valamit”. A sokszor támogatónak szánt szavak is csak fájdalmat okoznak.
Amikor az orvos szembesíti az embert, hogy nincs szívhang, megáll minden.
Onnantól kezdve minden előtte és utána lesz. Ott akkor az orvosi rendelőben elfogy a levegő, és nem érti az ember, hogy hogy lehet ezek után élni.
A perinatális gyász nehezített gyász. Segítség nélkül pedig átfordulhat egy akár évekig tartó nehezített gyászba, ami a lelki sebeken túl, szervi problémákat is okozhat.
A társadalmat is meg kellene tanítani, hogy hogyan bánjanak a gyászoló anyákkal. Az ilyen veszteséget átélt nők úgy érezhetik, hogy megbélyegezték őket, szégyellik a fájdalmukat. Így a gyászmunka sokkal nehezebb, tovább tarthat, ezzel rontva az életminőségüket, párkapcsolati válságot, életválságot okozva. Ezzel az emlékművel a Szatymazon élő sorstársaknak kívánunk segíteni a gyászfeldolgozásban.
A gyász nem múlik el, csak körbenövi az élet.
írja Orvos-Tóth Noémi. A gyászolás folyamatának vannak lépései, melyet nagy általánosságban mindenki követne. Egyik lépés a temetés. Ilyenkor szembesül az ember a tényleges elmúlással. Ebben a gyászfeldolgozásban segíthet egy hely, ahová el lehet menni és megsiratni az elveszett gyermeket.
Jómagam 4. kisbabám elvesztése után éreztem azt, hogy nem megy tovább.
Azt éreztem, ha nem teszek valamit, én is belehalok a fájdalomba. Akkor jutott eszembe, itt Szatymazon is lehetne egy ilyen emlékhely.
Sok jó ember munkája van a megvalósításban. Amikor a vetélésem után felkerestem Lapis András szobrászművészt, azonnal igent mondott. Őt is megérintette a téma érzékenysége. Majd bekapcsolódott a CE Glass Zrt. is, felajánlva az emlékmű elkészítését. Csodálatos összefogás eredménye az alkotás, ki a munkájával, ki anyagilag járult hozzá a megvalósuláshoz.
Egyedül álló az emlékhely, mert üvegből Magyarországon még nem készült ilyen. Az üveg a törékenységet és a tisztaságot jelképezi. Ilyen tiszták és törékenyek ezek a magzatok, akik megfogantak, de mégis visszafordultak. Nagyon köszönjük mindenkinek, aki valamilyen módon is részt vett a megvalósításban. Bízunk benne, hogy az érintetteknek segíteni fog ez a hely!
Szabó Andrea
fotó: Bakos Brigi
